Seite - 235 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

235 Bár e szerint a szlovén nyelv fejlődésének a formák egyszerűsítése és egye- sítése a jellemvonása : a nyelv lényege megmaradt úgy a tőszavak kincsében, mint a főnévi és igetörzsekben. Sőt a szláv igetörzsek azon sajátsága, mely szerint a cselekvés pillanatig vagy hosszan tartónak, ismételtnek, egy vagy több izben tartósnak, kezdődőnek vagy bevégződőnek tűntethető föl, — az évam képző által még gazdagodott is, rendszerinti ismétlődés értelmét kölcsönözvén a cselekvésnek. A közönséges határozó szók nem a hely- határozó esetből képződnek, mint az ó-szlávban, hanem a köznemű mellék- név accusativusából : tehát nem lépe (szépen), hanem lepo. Egynémely névmási törzs kihalt s csak közmondásokban, vagy összetételekben maradt fönn. E kifejezésben : do sih mai (egész ez ideig), vagy letos (ez idén) megmaradt a sb, sz\ se névmás, holott egyebütt már föl nem található. E helyett keletkeztek új névmások, pl. a kaj (mi) kérdőnév az ó-szláv ebto helyett. Hasonló újítások találhatók némely kötő szavaknál és parti- culáknál. A szlovén nyelvnek két nyelvjárása van : az éjszaknyugati és a délkeleti csoporté. Az éjszaknyugati Stiriában azt a vidéket foglalja magában, mely az egykori pannóniai határtól nyugatra terűi, kivévén a Száva völgye azon részét, mely a Száva és Sotla alsó része között terűi, továbbá Karintiának szlovén vidékeit, Felső-Krajnát, Görcz éjszaki részét s Velencze szlovén részeit. A délkeleti csoport a többi szlovén vidékekre terjed, így az egykori Pannoniában a magyar, aztán a stiriai és horvátországi szlovéneket s a Beli Krajnci-t a Cernembl-kerületben, továbbá Alsó- és Belső-Krajnát, aztán Isztria és Trieszt vidékeinek szlovén részeit s Görcznek déli részét foglalja magában. Jellemezni e nyelvjárások sajátságait nehéz, mivel az eltérés gyakran jelentéktelen s még annak is vannak árnyalatai. Az eltérés leg- inkább a magánhangzók s részben a mássalhangzók különböző kiejtésében áll, a ragozás és szókincs kevésbbé határozó. Az említett két csoport nyelvében a különbség mindenekelőtt az ó-szlovén jat (j) kiejtésében áll. Míg ugyanis e hang azokban az esetekben, a mikor hosszú, a délkeleti csoportban /-nek, vagyis az i-hez hajló nyújtott £-nek (hosszú /-nek) vagy ej-nek, sőt néha aj-nsk is hangzik : az éjszak- nyugati csoport nyelvjárása je-nek, te-nek és i-nek ejti. E szó : zvézda (csillag), a magyar szlovéneknél és a szomszéd stíriaiaknál, valamint az alsó-krajnaiak- nál zvejzda-vak, ellenben Karintiában zvjezda-nak, Tolmein mellett zviezda- nak, Görczben Cirkno mellett s Velenczében is zvizda-nsk mondatik. Hasonló 30*