Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7
Bild der Seite - 262 -
Text der Seite - 262 -
262
értekezését, mondhatni, kora zenei tudományának összegét írta meg egy
oly munkában, mely a zenetörténet íróinak még ma is sok figyelemre
méltót nyújthat.
Míg az egyház a maga liturgikus énekeiben az egyszólamú latin
choralhoz ragaszkodott, egész a XVI. századig, a mikor nem zárkózhatott
el többé a németalföldiek, olaszok és németek többszólamú művészi énekei
elöl : az időközben gazdag virágzásra fakadt német templomi népdal már rég
bejutott az egyházba, nevezetesen a nagy ünnepeken s a drámailag alakúit
templomi szertartásoknál, melyekből a népszerű karácsonyi, vízkereszti,
passio- és húsvéti játékok származtak. A még fönmaradt fölötte egyszerű,
rövid karácsonyi, paradicsomi és három-királyi játékdalok, melyeket ily
alkalmakkor énekeltek s néhol még ma is énekelnek, alig régiebbek
másfél száz évnél. Sokkal régibb templomi népdalok találhatók azonban
a Geroltshofeni Beuttner Miklós, st.-lorenzeni (mürz-völgyi) iskolamester
által 1602-ben Gráczban nyomatott katholikus énekeskönyvben. A nép
szájáról vett ez énekek némelyike oly vidáman és világiasan hangzik, hogy
alig lehet kétségbe vonni, miszerint a világi népdalból származott. Nem
kis mértékben emeli tehát a legrégibb stájer énekeskönyv értékét az, hogy
némileg kárpótlást nyújt a középkori világi népdalok hiányáért, melyekből
Stiriában ép oly kevés maradt fenn, mint a hangszerre költött középkori
zeneszerzeményekből. A hangszeres zene művelése főként a zenészek és
vándorló tanúlók kezében volt, a kik, úgy látszik, már a XIII. század elején
egy Bajorországon, Ausztriában, Stiriában és Morvaországban elterjedt
szövetséget alkottak, melynek elnöke 1209-ben tréfásan Surianusnak nevezé
magát. E kedélyes népség, a scholastikus zenetudósok által rettegett e
„componistái a jövőnek" mindenütt ott voltak, a hol vígság honolt, vidám
lakomáknál, lakodalmakon, tánczvigalmakon, nyilvános ünnepeken, vásá-
rokon és sokadalmakon. így találkozunk velők Lichtenstein Ulrik nagy
kíséretében, ennek kalandos Venus- és Artus-útjain. Trombitások, puzo-
nosok, a kik „édes dallamokkal" jelenték a tornára gyülekezett lovagoknak,
hogy Ulrik készen áll a harezra, úgy látszik, állandó kísérőiként álltak
zsoldjában. Ez édes púzon-nótákon kivűl ez utazások alkalmával mindenütt
fölhangzott a hegedű, bodzatilinkó, pásztorsíp, kürt és dob is, melyeknek
hangját tornavívások alkalmával nem egyszer nyomta el a dárdák csattogása.
Daloltak is ilyenkor sokat. Lichtenstein Ulrik tudva levőleg egész sereg
táneznótát és egyéb dalt költött, maga gondolván ki hozzájok a dallamot is.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Stiria, Band 7
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Stiria
- Band
- 7
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1890
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 436
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch