Seite - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

264 A többhangú ének-zene mellett a hangszeres zene is diadalmasan vonúlt be mind a két felekezet templomaiba. Az apátsági iskola és templom vezetői, kevéssel e kettőnek bezáratása s a protestánsoknak 1598-ban történt kiűzetése előtt csak a régi műértő jeles német mesterek keresztény énekei- nek elolaszosítása s új olasz, többnyire világi énekek általi háttérbe szorítása ellen fejtettek ki sikeres ellenállást. Kevéssel az evangelikus apátsági iskola eltörlése után megállapíttatott a Ferdinandeum ; az ebben lakó alumnistákat arra kötelezték, hogy a jezsuita templombeli isteni tiszteleteknél zeneileg közreműködjenek s e czélból oktatást is nyertek az intézetben. A nép a templomon kivűl alig hallhatott jó zenét egész a XVIII. századig. Csak a nagy nyilvános ünnepélyeknél nyílt erre alkalom, a melyek kivált a fejedelmi udvarnak Gráczban tartózkodása alatt gyakran fordúltak elő. Egy 1571-ben tartott ily ünnepen lantra, cziterára, fuvolára, hegedűre, sípra és púzonra szerzett előadásokon kivűl női karok madrigálokkal is szerepeltek. A hallgatóság széles körei látogatták az 1574 óta rendesen az iskolai év kezdetén s más örvendetes alkalmakkor a jezsuiták által a színházban vagy az egyetem nagy udvarán több ezernyi közönség előtt játszatott iskolai drámákat, melyeknél ritkán hiányzott a zene. E színjátékok némelyikét határozottan melodrámáknak vagy „énekes színjátékok"-nak nevezték, külö- nösen a XVII. század közepe óta. Azon fölül a leobeni evangelikus apátsági iskolában és az itteni, továbbá a judenburgi és admonti jezsuita-collegiumok- ban, mely utóbbi mindig kiváló gonddal ápolta a zenét, szintén rendeztek ily előadásokat. Az ily színjátékokhoz szerzett zenéből ma már semmi sem ismeretes, egy megzenésített dráma azonban teljesen fönmaradt, melyből ama drámákról és zenéjökről meglehetősen helyes fogalmat szerezhetünk s melyet itt annál kevésbbé hagyhatunk említetlenűl, mert szerzője egy világ- történeti szereplésű stiriai, tudniillik III. Ferdinánd császár, a ki 1608-ban Gráczban született s itt tölté életének első tizennégy évét. Ez az olasz nyelven írt dráma az isteni szeretetnek a földi szeretet fölötti diadalát adja elő. Mint éneklő személyek föllépnek benne az isteni szeretet, a földi szeretet, az ifjú meg a kar, azon fölül négy, sőt nyolcz szólamú karok ; énekbeszédek, áriák és karénekek váltakoznak négy violán előadott szonátákkal. A zene egészen olasz szabású. A császárnak más zene-szerzeményei is, nevezetesen egy zsoltár, egy karácsonyi hymnus, egy madrigalszerű ének, világosan mutatják az olasz zene hatását\ melynek a melódiának a mesterséges, sőt nagyon gyakran mesterkélt polyphonia bilincseiből való fölszabadulása köszönhető.