Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

268 rését vívta ki s még ma is a contrapunctról írt legnevezetesebb munkák alapvető művének tartják. Fux, a ki 1698-ban a skót templom orgonistá- jából császári udvari zeneszerzővé, aztán a Szent-István székesegyház kar- mesterévé, majd császári udvari alkarmesterré, 1715-ben pedig császári udvari karmesterré neveztetett, s mind ez állásokban mint tanító fölötte érdemesen és sikeresen működött s ezért zeneértő és zenekedvelő császári urának kegyét egészen 1741-ben bekövetkezett haláláig állandóan és teljes mértékben bírta és élvezte, — az egyház, a színház és a hangversenyterem számára is igen sokat szerzett s a maga idejének egyik legjelentékenyebb zeneköltője volt. Dr. Kochel Lajos zenetudós egy terjedelmes művében (Johann Josef Fux, Wien 1872) meg is írta e stiriai mester életét és művészi pályáját. A stiriai templomok és községek krónikái sok más zenészt is magasztalóan említenek, csakhogy külön méltatásukra nincs itt elég terünk. Stiria zene-élete fölötte hiányosan volna jellemezve, ha a népzenéről meg nem emlékeznénk. Fájdalom, ennek kútfői alig nyúlnak messzebbre a múlt század közepénél s csak gyéren szivárognak. A régibb időkből számos népdalszöveg maradt ugyan fönn, de annál kevesebb melodia. A stiriai német népdal a melodia, rhythmus és harmónia tekintetében szorosan egybefügg a felsőbajor-osztrák népdallal úgy, hogy a bajor, osztrák, salzburgi és stiriai nép-melodia között csak nehezen lehet lényegesebb különbségeket kimutatni. Körülbelül ezzel is úgy vagyunk, mint a stájer tánczczal, mely a bajor vagy tiroli „landler"-től nem különbözik jelenté- kenyen, de egyes részeiben másként tánczolja a stiriai, valamint hogy az igazi stájer hegedűs sajátságos vonókezelésével, applicaturájával és hang- súlyozásával másként játsza, mint a bajor vagy tiroli. Az előadás módja a különböző, nem pedig a melódia vagy a táncz. Ez lelkesítette Lenau Miklóst a stájer tánczról, „a tánezlyrikának ez elegiájáról" írt egy költe- ménye megírására, mely e tánezot arra a hírre segítette, melynek ma is örvend. E táneznak a legegyszerűbb alakja nyolcz, vagy csak négy ismétlődő háromtagú ütenyből áll egy, többnyire tört harmadok- és hatadokban az alaphang és ötöd hármasának harmóniájában a nyolezados hangjegyekben haladó melódiát kisérvén, melyet mint második részt öt hanggal följebb, záradékúl pedig ismét az eredeti hangfekvésben játszanak. E szoros formában ezer meg ezer tánczdallamot találtak föl kimeríthetetlen változatosságban, gyakran a pillanat sugallatából; de a „stájer" táncz mindig háromnegyed ütenyű s az a „Styrienne", melyet Ambroise Thomas énekeltet Mignonjával,