Seite - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

274 a nagy tehetségű salzburgi érsek, Konrád (ki 1147-ben halt meg), igen nagy barátságban volt a stájer márkái Ottokárokkal, s épen ez a nagy hatalmú egyházi fejedelem, ki különben egyházmegyéje papságán igen szigorúan uralkodott, teljességgel nem idegenkedett a költői törekvésektől, sőt egyik kortársa, Gerhoch reichersbergi prépost, bizonyítja, hogy Konrád idejében Krisztus tiszteletét német énekekben zengették. Olyan időben történt ez, mikor a német ének az egyházi körökben valami hallatlan volt, miről ha egyéb értesítések nincsenek is, következtethető, hogy Konrád érsek a maga nagy kiterjedésű megyéjében bizonyos mértékig hatással volt a német költé- szet kifejlődésére. Már pedig ehhez a megyéhez tartozott nagy része annak a tartománynak is, melyet ma Stiriának nevezünk. Hogy a kolostorok és apátságok alapítása kiválóan hatalmas előmoz- dítója volt úgy a latin, mint a német irodalom fejlődésének : csakhamar megmutatták a következmények a tartomány legkiválóbb híres apátságainak alapítása után. Egyik salzburgi érseknek, Szent Gebhardnak buzgó tevékeny- sége már 1074-ben, III. Ottokár alatt, megalapította Admont benczés apát- ságot; ezt követte 1096-ban St.-Lambrecht, 1129-ben Reun (Rein) kolostor és 1163-ban Vorau létesítése; ez utóbbi apátság nevét a jelen században ott fölfedezett ó-német költemények egyenesen híressé tették, s azóta ez apátság egyszer mindenkorra kapcsolatba lépett a régibb német irodalom történetével. Ugyanis Vorauban fedezték föl a XII. századból való ama híres rímes krónika kéziratát, melynek „Kaiserchronik" (Császárok krónikája) a neve, mely az ó-római világot a német császársággal összeköti s a kor szelleme szerinti legendákkal és szentek élete elbeszéléseivel kapcsolatban nemes nyelven szóló krónikás előadást tár elénk. De a német költészetnek még egyéb régi emlékeit is megőrizte a voraui tudós barátok ébersége, t. i. Mózes könyveinek és Jézus életének földolgozását, a teremtés elbeszélését, s a régibb egyházi költészet más különféle darabjai is ott maradtak fenn ősrégi kéziratokban. A St.-Lambrecht apátságban találtak rá azokra az imádságokra, melyeket az irodalomtörténet Henrik-féle litánia neve alatt ismer; zsoltárfordításokat és Mügeln Henrik néhány költeményének kéziratát Rein cistercita apátság szolgáltatta ; Admont számos későbbi korú kézirata (különösen írott drámai dolgozatok, énekek és imádságok) azt bizonyítja, hogy e kolostorban szellemi iparkodás és munkásság honolt. Az admonti apátok közül Gottfried (meghalt 1165), Irembert (meghalt 1177) és Isenrik (meghalt 1189) nemcsak koruk legtudósabb emberei közé