Seite - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

280 Mintha a törökök betöréseinek kezdete, a tartományban történt lázongások, különösen a fölkelt parasztok elleni küzdelmek minden nemesebb szellemi munka iránti érzéket elfojtottak volna; minden évtized újabb-újabb küzdel- meket mutat föl; a polgárság belső és külső ellenségek ellen kényszerült védekezni. Több szomorú esemény játszódott le Stiriának háború-dúlta földén, melyek későbbi századok költőinek tényleg becses költői művekhez szolgáltattak tárgyakat, mint példáúl az egykor oly hatalmas Cilii grófok balsorsa, Baumkircher András fölkelése és több más. Azonban a kortársak kardkivonva állnak és a költő tolla tétlen. A kolostorokban sem kegyelték többé a német költészetet úgy, mint korábban ; le-leirogatták ugyan egyik, másik régibb költeményt, de új alkotás egy sem kerül napfényre. S a hol valamely barát tollából egy-egy kisebb költemény ered, az is az uralkodó latin nyelven készül, mely ettől kezdve kizárólagos eszköze mind a tudo- mánynak, mind a költészetnek. Ilyesmi csak olyan időben történhetett, mikor költő és tudós általában nem vált még egymástól külön ; s ez, fájdalom, több századon át tartott. A reformáczió és ellenreformáczió küzdelmei a XVI. század végén szintén nem arra valók voltak, hogy a tartományban a költői életet gyá- molítsák; de a protestáns papok működése folytán támadt egy vívmány, mely a későbbi korra nagyon üdvös lett. Gyarapodott és tisztázódott a német nyelv, melyet e papok műveik nyelveűl választottak, minek ismét ugyanezen nyelvű elleniratok lettek a következései. Ez által a német anyanyelv világosodott és honossá lett még azokban a tudós körökben is, melyek eladdig ugyancsak makacsúl ellene voltak. A protestáns papok a XVI. század végén mind csak németül írták vallási fejtegetéseiket, postilláikat, sőt a biblia egyes részeinek földolgozásait is, követvén Luther- nek nagy számú német műveiben adott példáját. Ez a gráczi jezsuitákat bizonyos mértékben kényszerítette, hogy ellenirataikat szintén e nyelven szerkeszszék, s noha az ekképen támadt theologiai vita sem üdvösnek, sem általában illedelmesnek nem mondható, legalább alkalmat szolgáltatott a nyelv folytonos használatára és egyszersmind kiművelésére. Sajnálni való, hogy akkor, mikor Ferdinánd főherczeg 16oo-ban elrendelte, hogy Gráczban valamennyi protestáns könyv megégettessék, talán sok olyan mű is meg- semmisült, mely a költői szellem életébe is be engedhetett volna pillantanunk. Midőn 1586-ban Károly főherczeg a gráczi jezsuita - egyetemet meg- alapította, ez bizonyos tekintetekben mindenesetre nyereség volt a tudo-