Seite - 291 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

291 Ezzel befejeztük Stiria irodalmi élete és műköltészete fejlődésének előadását. Sok legújabb időbeli szerzőtől várhatni olyan művet, mely még jelentékenyebb állásra fogja őket emelni. Egészben véve a költészet terén való sürgölődés ma ismét üdének és élénknek mondható s öröm nyomon kisérni e törekvést, mely szép jövőt igér. A stájer színház kifejlődése a legutóbbi két évszázadban épen úgy összefüggésben van a bécsi színpad fejlődésével, mint a hogy az irodalom kiképződése is kapcsolatban áll a fővároséval. A föntebb vázolt irodalmi állapotok érthetővé teszik azt is, hogy a csekély számú stájer drámaköltők közül egyik sem játszik valami különös szerepet a gráczi színpad életében. Olyan régibb korbeli színdarabokról és karácsonyi játékokról, melyek Stiriában adattak volna elő, semmi tudomás nincs. Épen oly kevéssé lehet tudni, hogy vájjon voltak-e állandó színpadok az előbbi századokban. A mint a reformáczió miatti viszálkodások kitörtek az országban, senki sem gondolt mulatságra és színjátékra, s csak mikor e zavarok és a kedélyek elcsönde- sedtek, akkor támadt némi érdeklődés a színpadi előadások iránt. De az is csak mesterségesen élesztetett. Miután 1586-ban az országló Károly főherczeg a gráczi jezsuita-egyetemet megalapította, szabálylyá lett, hogy az iskolai év bizonyos időszakainak ünnepein vagy farsangon elő-előadtak egyes darabokat, melyeknek szerzőit a jezsuiták közt kell keresnünk, s melyeknek előadása leginkább az egyetem épületében történt, hol még ma is megvan az egyetemi könyvtárnak az a nagy terme, melyben az ilyen iskolai drámákat előadták. E darabok nyelve eleintén kizárólag, később pedig gyakran a latin volt; mindazáltal a daraboknak szokásos nyomtatott rövid kivonatain csakhamar németül volt a czím és a darab rövid tartalma is, s később a szereplők is németül beszéltek egyes esetekben, hogy a nem tudós szélesebb körökre nézve is érthetők legyenek. A mi ezen színjátékok jellemét illeti, a darabok leginkább a látványosság kedvelésére voltak számítva s nagyszerű gépezetekkel gondoskodtak arról, hogy a közönségben elegendő csodálkozást keltsenek. Példáúl 1589-ben a végitéletnek egy olyan előadását bámúlták itt, melyben a nap elhalványodott, a hold és csillagok az égről lehúllottak, a sírok megnyíltak s a halottak föltámadtak, a világ bírája királyilag jelent meg egy felhőn, a boldog lelkek seregei ég felé szálltak, a pokol lángjai fölcsapkodtak s a világ porrá égve elmúlt. Más alkalommal Szent Györgynek a sárkánynyal való viadala szol- gáltatott tárgyat csodálatra méltó mutatványokra. Mikor II. Ferdinánd 37*