Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

294 időhöz képest olyan díjat, melyről már szintén jobb művészi értékre lehet következtetést vonnunk. Míg egy részről az udvar gyámolította az ilyen drámai előadásokat, más részről a stájer rendek is alkalmat nyújtottak a vándor színész-társasá- goknak a föllépésre. Úgy látszik, hogy ez főleg farsangi időben történt. Említést találunk 1671-ben Elenson András és Riedel János Filep „komédiás igazgatók"-ról, kik felnémet nyelven adtak elő komédiákat, néhány évvel későbben, 1674-ben, két komédiást emlegetnek : Wohlgehaben Jánost és Schwarz Pétert. Ezek előadásairól azonban közelebbi adat nincs, csupán az előadás helye ismeretes, az országház, melyben 1688-ban és 1689-ben is történtek színi előadások. A Gráczban ideiglenesen tartózkodott rendes színésztársaságok egyike volt a Brunius János Henriké, a ki 1722., 1727. és 1729. esztendőkben, s valószínűleg még többször is, hosszabb ideig mulatott a városban. Külö- nösen a „Haupt- und Staats-Aktiók", ama dagálylyal és szóáradozással telt drámai munkák, voltak azok, melyek e kor német színpadján, a mennyiben színpadnak mondható, uralkodtak. Brunius Németország legismeretesebb színigazgatói közé tartozott, Prágában és Bécsben is nagy tetszés mellett szerepeltette társúlatát. „Churfürstlich pfälzischer Hofcomödianten-Principal" volt a czíme, Prehauser Gottfried is ő alatta mulattatá bohózataival a közönséget Cseh- vagy Morvaországban. Gráczban különféle ily népies szín- játékokat adatott elő, melyekből a Pickelhäringnek és a Hanswurstnak sohasem volt szabad hiányoznia. A színjátékok („Actionen") nagy részt olyan darabok voltak, melyek a rögtönzött komédiák fajtájához tartoztak s a melyekben az előadóknak csak jeleneteik sora volt megszabva, de nem a beszédjök szövege. A darab komolyabb részét rendszerint valami „víg utó-komédia" és egy „ballet" követte, mely e szerint már 1722-ben megvolt a gráczi színpadon. A színjátékok közül megemlítendő a „Staats und Haupt Action betittelt Käyser Nero" vagy „Die siegende Unschuld in der Persohn der asiatischen Banise", e nevezetes átdolgozása Ziegler akkoriban híres „Die asiatische Banise" czímű regényének. Igaz ugyan, hogy a színész-társaságoknak Brunius idejében még nem volt saját, színházi czélokra való helyiségök, s így csak gyanítható, hogy előadásaikat rendesen az úgy nevezett bálházban (Ballhaus) tartották ; a mint azonban a közönség mind több-több élvezetet talált a színházban, s különösen miután az olasz operák Bécsben meghonosodtak, Gráczban sem