Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

296 Wittmann (1757), Moser (1764) és Brunian József (1764-től 1768-ig) társaságai; ez utóbbi hosszabb időn át több ízben játszott Gráczban. Brunian utódai közül hadd említsük csak Berner, Fuchs, Guth, Hellmann, Reuling és Wenzig nevét. 1770-ben fölszólította Mária Terézia nagy császárné Stiria rendeit, hogy állítsanak az új kor és a tisztúltabb ízlés követeléseit kielégítő színházat. A művészetet s annak törekvéseit gyámolítani mindig kész rendek csakhamar el is szánták erre magukat annyival inkább, mivel az udvar telket is adott e czélra. így jött létre különösen Inzaghi Ferencz Antal gróf buzgó támogatásával az új tartomány-rendi színház, melyet 1776 szeptember 9-dikén Jakobelli színházigazgató egy német szomorú- játékkal s ahhoz toldott ballettel nyitott meg. A sajátképi Paprikajancsi-féle bohózatokat ez ideig egy úgy nevezett „nyári színháziban (egy, az Eisen- thor előtt állott deszkabódéban) játszogatták, melyet állítólag már a század elején emeltek, hova azonban a közönség művelt része nem igen járt. Az új színház fölépülte után ez a nyári színház is eltűnt. Az új színház műsoráról nem sok megjegyezni valónk van; épen azok a víg- és szomorújátékok, szintúgy Salieri, Grétry, Sarti, Galluppi, Anfossi és Paisello dalművei járták itt is, mint a bécsi színpadokon. E dalművek némelyike, mint példáúl Paisello „La Frascataná"-ja, oly kedveltek valának, hogy éveken át nem tűntek le a műsorról. Ezek mellett balleteket és nagy látványosságokat is nyújtottak a közönség néző kedvének; példáúl a „Kaiser Karl V." czímű darabban, melyet 1789-ben adtak először, elefántok, tevék, élő lovak, ágyúk s egyéb effélék jöttek elő. Aránylag hamar adták elő Schiller első drámáit. Már 1788-ban adták a „Rauber"-t, melyben „sok kutya és élő ló is jelent meg"; ugyancsak ebben az évben adták elő a „Fieskou-t, 1789-ben a „Kabale und Liebea-t, valamint a „Don Carlostt-t. Shakespeare szintén megjelenik a színpadon már a nyolczvanas évek vége óta, az után pedig nem sokkal későbben Goldoni és Calderon is. Lessing „Minna von Barnhelmu-jét 1791-ben adták elő először. Hensler, Steinberg, Stephanie, Schröder F. L., Babo, Bretzner, Beck H., Ziegler F. V., Brandes J. C., Spiess, Schneider H., Tőrring gróf, Iffland és Kotzebue és más, a kor ízlését irányozó szerzők víg- és nézőjátékai, mint Bécsben, úgy a gráczi színpadon is igen kedveltek voltak. Mozart halhatatlan zeneművei szintén csakhamar díszei lettek a műsornak; 1788-ban már a „Die Entführung aus dem Serail" és „Figaro lakodalma", 1793-ban a „Varázsfuvola" 1795-ben a „Don Juan" és 1799-ben a „Güte des Titus" is színre kerültek.