Seite - 320 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

320 Alessandro de Verda e művével honosította meg Stiriában az olasz barokk művészetet, a többi olasz építőmester azonban még sokáig ragasz- kodott a szigorúbb renaissancehoz. Ezek építették a már említett épületeken kivűl 1540 körűi Windischgrätz herczeg számára az Übelbach melletti Waldstein kastélyt, melyet a később hozzá épített toldalékok tömegében úgy, mint Ratmannsdorfban is, a keresztbe állított saroktornyokon lehet fölismerni. Egyéb építmények: Spielfeld és Thannhausen kastélyok, az utóbbit a Lalio-féle páros ablakok jellemzik, a kastélykápolna homlokzatán pedig a csúcsíves és renaissance formák naiv keveréke vonja magára figyel- münket. Az 1596-tól 1603-ig Gráczban a Rosenbergen épült Rosegg nevű kis kastélynak szintén a sarkon keresztbe állított tornyai (most erkélyek) vannak. Hogy későbbi időkben mily barbár módon bántak a renaissance szép műveivel, bizonyítja e kis kastély is, melynek kőből faragott szép tagozatú ajtó- és ablakfeleit utóbb kiszedték és részben eldobálták, részben pedig a kertben alárendelt czélokra használták. Megemlítjük még Fürstenfeld és Rann kastélyokat, melyeket utóbb teljesen átalakítottak, az úgy nevezett „Gymnasialstöcklw-t, a gráczi egyetemnek 1619-ben épített toldalékát, a Rottenmann melletti Strechau kastélynak 1629-ben befejezett árkádos udvarát, végűi a gráczi országház kápolnáját és udvari lépcsőjét, melyet 1630-ban di Bosio épített. Mint ebből látszik, hogy Lalio iskolája az olasz kora renaissance művészetet egész a XVII. századig megőrizte. Strechau kastélyon 1528-tól fogva, mikor Hans Hofmann birtokába került, csakis kiváló művészek dolgoztak. Az említett tulajdonos, majd családjabeli utódai, végűi az admonti apátok szünetlenül építettek a kasté- lyon és szépítettek rajta úgy, hogy a büszke, jól megerősített várkastély valóságos remekévé vált a művészi díszítésnek. A szobrászatról és a kép- írásról szóló fejezetben lesz helyén a kastélykápolna pompás falfestményeit és a folyosók gyönyörű stucco-díszítményeit méltatni; itt megemlítjük a szobáknak fából készült szép mennyezetét, a nagy lovagtermet, melynek festményekkel díszített mennyezete egy darab salzburgi márványból faragott oszlopon nyugszik, a fából és márványból való pompás ajtókat, végül az 1629-ben Orbán admonti apát alatt szép fehér mészkőből épített udvart. íme itt, Seckautól alig néhány mérföld távolságra, 37 évvel a barokk mausoleum befejezése után, még egy tiszta renaissance művészetű építmény emelkedett. 1596-ban lépett föl Gráczban Giovanni Pietro de Pomis, ki mint udvari festő, építész és várépítő ritka sokoldalú tevékenységet fejtett ki.