Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

346 A ki közelebbről és jobban átkutatja a tartomány kastélyait és egyéb épületeit, az a művészi iparnak remek maradványaira fog akadni és meg- győződik róla, hogy a tartományban jó munkások állottak a művészetet előmozdító vagyonos osztály szolgálatára; a ki azután még tovább megy és figyelmet fordít a régi országutakra és a hegyek között vezető ösvényekre, és fölkeresi a tartomány felső vidékének a XVI. és XVII. századból való s a török és a harmincz-éves háború viszontagságaitól megkímélt paraszt- házait: az meg fog győződni, hogy a nemesítő művészet kiterjedt az ipari tevékenység minden ágára. Első sorban az egyház volt az, mely a kolostorok békés falai között óvta és ápolta az ipart; a XVI. és XVII. században Gráczban volt fejedelmi udvartartás és a nemesség kedvtelése lassankint fölvirágoztatta a fényűzést szolgáló ipart, mely utóbb a nép között is elterjedt. Valamint bajorok és frankok voltak a közműveltséget terjesztő letele- pülők, kik a népvándorlás és az avarok uralma után a békés foglalkozást meghonosították: épen úgy azt látjuk, hogy e szerencsés korszakban és a többnyire olaszok vezetése alatt levő nagy művészettel ellentétben, a művészi ipar terén a nürnbergi és az augsburgi mestereknek volt nagyobb hatásuk a német nyelvű tartományokra. S habár a művészi iparnak egyik vagy másik ága nem érte is el azt a magaslatot, melyen a rokon törzseknek előképül szolgáló művei állottak, Stiria mégis büszkén mutathat nem egy iparágra, mely teljesen megüti az akkori mértéket. Ilyenek a fa és a bronz munkák, az agyag kályhák és legkivált a kovácsművek. Ilyen, minden mesterségben bőséges gyakorlattal megszerzett ügyességről tanúskodnak még a következő XVIII. századbeli munkák is. Ekként még a rokoko művészet korában is, noha akkor a jólét hanyatlott, jelentékeny virágzást látunk. A kovácsmesterség még ekkor is, a közízlés romlásának közepette is alkonyati világosságként tündöklött. Talán kedvező előjele volt ez a közelgő hajnalnak? De előbb nézzünk körűi, hogy a tarto- mányban még miféle hazai készítésű jó régi tárgyakat találunk. Hazai munka a fönmaradt legrégibb selyemhímzés is, a gössi egykori apáczatemplomban levő híres díszruha, melyet a XIII. század második felében Kunigunda, a kolostor főnöknője, készített. A szép példa szerencsés követésre talált. A vallásos élet e békés otthonában, valamint a tartomány többi kolostoraiban századokon át művelték e szép mesterséget és a templo- mokban meglevő számos miseruha és egyéb egyházi öltözék a kolostorok