Seite - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

362 mintegy l .000 liter kiválóan kövér tejet. Igás ereje is kiváló. A murbodeni tájfajta, valószínűleg a mürzthali és mariahofi marha keresztezéséből szárma- zott, testalkotását tekintve inkább az előbbihez hasonlít. Ez Unzmarktól kezdve Judenburg, Knittelfeld és St.-Michael felé van elterjedve, elágazással egyik- irányban Ober-Zeiring és Obdach, másik irányban Leoben és Lising völgye felé egész Eisenerzig. A mürzthalitól homályos bőre és fakós szőre által különbözik. Annyiból jobb a mürzthalinál, hogy korábban kezd tejelni s csaknem épen annyi tejet ad. Kitűnően hízik. Az l88l-ki bécsi hízómarha- kiállításon a legnehezebb ökör, mely a „kövérek közt a legkövérebb14-re, valamint „a három éven fölüli legjobban hizlalt ököru-re kitűzött kettős díjat elnyerte, egy l .350 kilogramm élősulyú murbodeni ökör volt. A mariahofi tájfajta tiszta tenyésztési vidéke St.-Lambrecht, Mariahof és Neumarkt, Unzmarkttól fölfelé s a mellék völgyekben e tájfajta mellett hegyi tarkák és pinzgauiak is találhatók. A mariahofi voltaképi tenyészvidéke szomszédjában, de már túl a határon, Karintia éjszaki részeiben a vele rokon fakó lavantthali marhát tenyésztik s a mariahofival keresztezik. A mariahofi marha, melynek átlagos évi teje 2—3.000 literre rúg s melynek igáserejét és hízó képes- ségét általánosan elismerik, a st.-lambrechti benczés kolostorban 1728-ban az ott akkor igen elcsenevészett helyi fajtának a bernivel való keveréséből állt elő s azóta tisztán tenyésztik. A hegyi tarkák és a pinzgaui marha és ezek ivadékainak tenyésztési vidéke a már említett kerületeken kivűl az Enns és Palten völgye mellékvölgyeikkel és Aussee vidéke. A hegyi tarkák tejelését mindenfelé dicsérik, hízó képességök és vonó erejük azonban jelen- téktelen, a miért is mindinkább kiszorítja a kevéssel beérő pinzgaui, melynek tejelő, igavonó és hízó képessége kivált újabban nagy elismerésnek örvend a középvidék sok kerületében. Az említett tenyészvidékeken kivűl a tartomány többi részeiben, névszerint a közép- és alvidéken, egyes törzstenyészetet kivéve, nem tenyésztik a marhát tisztán. E vidékek kevert fajú marháját, mely más-más vidéken más-más származású, összegezve helyi tájfajtának nevezik. Ezen elnevezés nem is találó, meglehet, hogy azzá fog lenni, mert határozott jelleg létesítésére és följavítására a többi tiszta fajokból szereznek bikákat az állam és tartomány részbeli segélyével. A czélszerű marhatenyész- tés legnagyobb akadályán, a hágóbikák hiányán a marhatenyésztés emelésére hozott tartományi törvény már segített s annak jótékony hatása már is föl- ismerhető a marha testalkatának gyors javúlásán, habár a paraszt lakosság nem mindenütt tartja meg a törvényt szigorúan. Az 1870-ki és 1880-ki