Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

363 számbavétel szerint a marhadarab-szám 67.000-rel emelkedett s ebből 31.000 a középvidékre, valamivel több mint 19.300 az alvidékre s valamivel több mint 16.000 a felvidékre esik úgy, hogy a marhaállomány a fentebbi sorrend szerint 14, 10 és 9 százalékkal emelkedett. Az alvidéken 1.7, a felvidéken 1.6, a középvidéken pedig 1.3 hektár mívelés alá vett föld esik egy-egy darab marhára. A mely kerületekben tiszta fajtenyésztést űznek, ott a tenyészmarhával való kereskedés a fő bevételi forrása a marhatenyésztésnek, csakhogy a marhának csak kis része kerül a piaczon eladásra, inkább az istállóban meg az Alpeseken veszik meg, a hol a vevő és eladó legszívesebben találkoznak egymással. A tenyészteni való marhát valamennyi tartományba, de a kül- földre is kiviszik. Boszniába és Herczegovinába sem jelentéktelen a kivitel. A paraszt marhatenyésztőknél fölötte nehezen s csak lassan-lassan irtható ki az a marhatenyésztésre nagyon kártékony szokás, hogy épen a legszebb bika-borjúkat herélik ki, mert azokból kerül az erős ökör. Arról a nagyon elterjedt s részben puszta hiúságból származó hibájáról is nehéz leszoktatni a parasztot, hogy mennél több állatot tart az istállóban, nem gondolva meg, van-e kiteltetésökre elegendő takarmánya. Az Alpesekben az állat szabadon legel s rendszerint még rosz időben, éj idején sem jut védő tető alá. Az Alpesekről haza kerülve istállóba hajtják, mely a legtöbbször nagyon is hiányos, noha most már a parasztoknál is tapasztalhatni, hogy marhájuk számára alkalmasabb istállókat igyekeznek építeni. Sajátságos neme az istállóknak nálok az úgy nevezett „Umedum" vagy ketreczes istálló, mely bizonyos számú kisebb osztályokból áll, melyek- ben a marha szabadon járhat. Minden ily osztály közepén áll egy jászol, mely minden oldalról hozzáférhető. E fajta istállókat, melyek ellen tisztaság tekintetében sok kifogás tehető, ma már csak a Mura völgyében fordúlnak elő, egyebütt ezeket kiszorították a czélszerűbb berendezésűek. Mióta a föld- mívelő belátta, hogy mezei terményeivel ki nem bírja a világpiacz verse- nyét, már a középfekvésű és az alvidékeken is nagyobb mértékben fordúlt a marhatenyésztés felé s el kell ismerni, hogy aránylag rövid idő alatt igen figyelemre méltó eredményhez is jutott. Haszonvételi czélból, a törzs- tenyésztéseket kivéve, többnyire tejelő marhát tenyésztenek s a tejet főleg egyenest a fogyasztóknak adják el. A hizlalást is úgy itt, mint a fölvidéken, kicsiben sokfelé űzik, pontos számítással azonban nem valami nagy hasznot látnak belőle. E részben leginkább a közvetítő kereskedésnek az a sajnálatos állapota okolandó, hogy azt egyes pontosan körülhatárolt 46*