Seite - 372 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7
Bild der Seite - 372 -
Text der Seite - 372 -
372
kíméletesen bánik, vagy hogy azt gondozza. A parasztgazdaság közelében
kivált a fenyőállományokat, egy kis házi erdőcske kivételével, melyet a
némileg módosabb paraszt épületfabeli szükségletére tart fönn, alomszedésre
fordítják, vagyis a fákat fiatal koruktól kezdve öt-tíz éves időszakokban ágaik
nagyobb részétől megfosztják, s ha e folytonos legalyazás következtében a
fák végre elcsenevésznek, akkor kivágják, s mivel silányságuk miatt egyébre
nem valók, tüzelőnek vagy szénégetésre használják el. A többit a természetre
bizzák, hadd gondoskodjék az utónövedékről. Ha az erdő távolabbra esik
az udvartól, akkor a paraszt talán sajnálja a fáradságot, hogy legalyazza;
de ha pénzben megszorúl, az eladható fát a nélkül viszi el az erdőből, hogy
fölújításáról vagy a talaj megvédéséről gondoskodnék. így megy aztán
tönkre az erdőtalaj termő képessége, míg végűi az egykori erdő helyét
csenevész cserjék foglalják el.
A parasztkezekben levő azon erdőterületek sincsenek jobb állapotban,
melyek pedig termő erejöknél és helyi fekvésöknél fogva időnkint mező-
gazdasági kihasználásra is alkalmasak lennének. Ezeket égető gazdaság alá
fogják, vagyis tíz-tizenöt éves forgókra osztva, május havában tövig vágják,
vagy pedig lábon lehántják s fölül lecsonkolják. Az így nyert faanyag
vastagabb részét tűzifának használják, vagy szénné égetik, hulladékát pedig
a vágásokban száradni kiteregetik, s aztán július végén vagy augusztus
elején száraz időben elégetik. Természetes, hogy ily bánás mellett nemcsak
a kiteregetett fa ég el, hanem az a televény réteg is, mely a fiatal erdőben,
rövid fönnállása óta felgyűlhetett. így trágyázzák meg a földet az egy vagy
több évi vetés alá, melyre aztán marhalegeltetés következik egész addig,
míg a gondoskodó természet magától új erdőt nem nevel, mely a tulajdo-
nosnak lehetővé teszi, hogy az itt leírt gazdálkodást ismételje s talaját
mindinkább kimerítse. Ha egy e fajta erdőbirtokosnak havasi legelője van,
azon néhány, egyedül álló fenyő kivételével, mely a legelő marhának a nap
heve és a zivatar ellen oltalmat nyújt, vagy egy-egy folt erdő kivételével,
melyet fekvése miatt a marha nem tud megközelíteni, minden istenadta
faneműt károsnak tart, s buzgón irtogat minden nagy nehezen megtelepült
lúcz- és vörösfenyőt, de kivált a havasi fenyőket. Ezeket, mint legelőron-
tókat, mind kitépi s a legelőn száradni hagyja. Ha igen sok a fölbuijánzott
csemete s a gyomlálgatást a paraszt nagyon is szaporátlannak tartja, akkor
fölragadja a külön e czélra készült bokorvágó kaszát s tömegesen irtja ki
vele a fiatalost. Néha azonban még ez a munka is a fejére nő, vagy pedig
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Stiria, Band 7
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Stiria
- Band
- 7
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1890
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 436
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch