Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

384 közben ér utói, az Érczhegy munkásai azt mondják, hogy „letelt az ideje", s szentül hiszik, hogy a végzettől mindnyájokra nézve pontosan meg van állapítva, meddig kell „a hegyen" dolgozniok. A fémbányászatnak is fényes múltja van Stiriában, csakhogy az egykor virágzó e nemű bányák — mint a Zeiring és Schladming vidéki ősrégi ezüstbányák — különféle okokból megszűntek, vagy csekély jelentőségre szálltak alá. Az érczektől az ásványi szénre térve át, első sorban a turrachi anthracit- bányát kell fölemlítenünk, mely egyedüli előfordúlása ezen, a graphithoz közeledő ásadék-tüzelőanyagnak. Kőszenet Stiriában nem találunk; ellenben igen gazdag a tartomány barna-szénben, mely többnyire hatalmas telepekben van lerakodva és tisztaságánál fogva fontos tényező a stiriai vasipar fejlő- désében. A kiásott barna-szén magában az országban talál alkalmazást s csak igen csekély része kerül a szomszéd alpesi tartományokba, vagy Magyar- országba, Olaszországba, sat. Bár e szenet már a múlt század második felében ismerték, nagyobb fontosságra csak az olvasztópestek alkalmazá- sával jutott. A vasiparnak ez által való föllendülésével pedig a szénbányászat is nem sokára olyan haladásnak indült, hogy a termés 1855, 1865 és 1875-ben 2 millió métermázsáról 5 és l5 !/2 millió métermázsára emel- kedett s ma 20 millió métermázsára rúg. E szén, mely a geologiai harmad- kornak leginkább neogén emeletéhez tartozik, részben kitűnő fényes-szén, részben lignit, vagy úgy nevezett fekete-szén is; e fajták, a legutóbbi kivéte- lével, mely azonban csak csekély része a termésnek, nem kokszosíthatók, mindamellett egyeseket (Fohnsdorf) jól használnak a magaskemenczékben. A telepeket, melyek vastagsága némely helyen 50 méter, sőt több is, kezdetben gyakran fölszíni mívelettel fejtették ; a felső részeknek lefejtésével azonban természetesen befelé kellett nyomúlniok s nagyobb fölszíni míveletet mai nap csak a Voitsberg-Köflachi területen ésTrifail medenczéjében találunk. Ujabb időben a legtöbb nagyobb bányában a tulajdonképeni mélybeli míve- letre mennek át s e közben a szénnek jelentékeny (több mint 300 méter) mélységben való előfordúlását állapították meg, a mi örvendetes biztosítékáúl szolgál a szénbányászat tartósságának. A szénnek, valamint a fölötte fekvő bitumenes palának a magától meggyúladásra való hajlandósága a fejtést némely helyen (kivált Leoben környékén) megnehezíti; a növekedő mély- séggel a bányagáz sújtó vihara is mutatkozott itt-ott s vigyázati intézkedé- sekre intett. De a stiriai szénbányászat, melyben mintegy ÍO.OOO nagyobb