Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

388 állításának ez a módja, melylyel az érczekből egyenesen kovácsolható vasat és aczélt állítottak eló, nagy lendületet adott a vasiparnak és jelentős hatása volt az egész felföld állapotainak kifejlődésére. A vas előállításának helyét, mely, a míg hozzá bucza-tüzet használtak, mindjárt az ércztelepek mellett volt, a stuck-kemenczék alkalmazásával a völgyekbe, erős esésű vizek közelébe kellett áthelyezni, minthogy a fujtatás- hoz hajtóerőre volt szükség. Az érczeket mintegy 3 méter magas stuck- kemenczékben redukálták s csak annyira szenesítették, hogy kovácsvasat és aczélt kapjanak szabálytalan tömegekben, melyeket, mihelyt a kemencze fenék-terét megtöltötték, kiástak. E tömegeket, melyeket vasbocsoknak, buczáknak (Massen) is neveztek, többnyire pőrölyökkel tömörítették egy kissé, ketté vágták és fél-bocsokban (Halbmasse) szolgáltatták a hámorok- nak. Ezt a vasat a kovácsolt vastól való megkülönböztetésül „nyers vas" néven nevezték. A bucza-tűzhelyen való kezeléstől a külön hámorral dolgozó stuck- kemenczékhez való átmenet időpontját nem lehet szabatosan meghatározni. Okiratokból kimutatható, hogy St.-Gallenben, Laussachban, stb., 1250-ben már hámorok voltak. Minthogy azonban 1074-ben Gallenstein lakosai között már vasművesek is említtetnek, valószínű, hogy ott már abban az időben voltak hámorok. Hogy a körülmények a vordernbergi oldalon is hasonlók valának, abból következtethetni, hogy VII. Ottokár őrgróf a seitzi karthauziaknak 1164-ben a leobeni jobbágyi járadékból évenként húsz darab vas bocsot engedélyezett. Az átmenet tehát talán már a X. században elő volt készítve, a XII. században pedig valóban meg is történt. A művelet ez átalakúlása igen nagy hatással volt az egész ország fejlődésére: a vas előállítása fokozódott, lassanként a legelhagyatottabb völgyek megélénkültek, hámorok keletkeztek bennök, az erdőket ki lehetett használni, a kereskedés és közlekedés az egész országban lendületnek indúlt. Ez időtől kezdve az Erczhegy mindkét oldalán számos kemencze keletkezett, melyek birtokosait kerekes-czéhtársaknak (Radgewerke) nevezték, minthogy munkálkodásukhoz vízi-kerekekre volt szükségök. Az Eisenerzben előállított vasat már akkor innerbergi nyers vasnak, a Vordernbergben gyártottat pedig trofaiachi vagy leobeni nyers vasnak nevezték, mivel birtokosaik valószínűleg Trofaiachban, hitelezőik (Verleger) és elárúsítóik pedig Leoben- ben laktak.