Seite - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

389 A vasipar alakulására nagy hatással voltak a kereskedelmi állapotok. A félig kész vasgyártmányokkal való kereskedés, a kész árúk eladása, a szükséges élelmi szerek vásárlása hozta magával, hogy Steyr városában kalmárság keletkezett, mely az eisenerzi kerékműveknek és hámoroknak árúikra a szűk időkben pénzt kölcsönzött és a vaskereskedésben „Verleger" (hitelező) néven igen nagy szerepet játszott. Az előlegek nagyságával növe- kedett a vasműveknek a hitelezőktől való függése is és a művekre lassanként nagyon nyomasztóvá vált. Az 1583-ban „Vaskereskedő Társaság"-gá egye- sűit hitelezők követelése lassanként annyira emelkedett, hogy a vasművek birtokértékének felét meghaladta. Az eisenerzi művek akkoriban a kamaragrófi hivatal alatt állottak és itt 1634-ben meg 1783-ban ezen állapotok rendezésére némi változások történtek. 1799-ben az egész birtok a „Csatorna-építő és Bányász Társaság" kezébe került, 1801-ben pedig a fejedelem családi vagyonává lett. 1807-ben vette át a bányászati kincstár a birtokot egyes kis részletek kivételével, melyek magánosok kezében maradtak. Némileg másként alakúltak az állapotok Vordernbergben. Vordernberg főkereskedelmi piacza kezdetben Judenburg és Leoben volt, későbben azon- ban Leoben kerekedett felül és miként Steyr Eisenerznek, úgy lett Leoben Vordernbergnek fő piacza. Bár az egyes vasművek Vordernbergben a leg- újabb időkig megtartották önállóságukat, Leoben városa, vagyis, talán helyesebben mondva, Leoben városának egyes háztulajdonosai, a kik e czélra szövetkeztek, mégis birtokába jutottak néhánynak, melyeket azonban, kettő kivételével, ismét más műhelyeknek adtak el. Vordernberg minden kerékműmestere maga mívelte bányáját, míg boldog emlékű János főherczeg unszolására 1829-ben közös bányamívelés keletkezett, melybe egyetlen egynek kivételével valamennyi mester belépett. Az így létre jött mester-szövetkezet nagy erdőterületeket szerzett Goesz, Tragoesz, Seckau, stb. határában, hogy magas-kemenczéinek tüzelő anyagot biztosítson. Minthogy azonban későbben a magas-kemenczék használatában a faszéntől a coaks-tüzeléshez kezdtek átmenni, 1888-ban valamennyi erdőt ismét eladtak. Nagy hatással voltak a stiriai vasipar körülményeinek alakúlására az 1868-ban és 1870-ben keletkezett nagy társúlatok, melyek mind a kincstár régibb birtokait, mind számos magánosok műveit megvették. A befektetések avval végződtek, hogy mindezen társaságokból s a hüttenbergi részvény-