Seite - 404 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

404 kerületbeli burgaui 7.752 s a Cilii kerületbeli pragwaldi 13.736 orsóval dolgozó nagy gyárakban gyapotot fonnak. A két előbb említett, ugyanazon czég tulajdonát képező telep fonálgyártása 1885-ben 342.671, 1886-ban pedig 397.098, 2.25 kilogrammos pászmára rúgott. Pragwaldban 1885-ben 18-as számú fonalat mindössze 382.000, 1886-ban 17-es számút 428.700 kilogrammot fontak. E három gyár készítményeinek egy része magában a tartományban s tőszomszédságában, másik része a tengerparti vidékeken, továbbá Boszniában és Herczegovinában, Horvát-Tót- és Magyarországon, Cseh- és Morvaországban, Sziléziában és Ausztriában kelt el. De bármily tekintélyesnek mutassák is az idézett számok a gyapot ipari földolgozását, korántsem érte el azt a jelentőséget, melyet a szövő- iparnak egy másik ága, tudniillik a gyapotárúkészítés mutat Stiria köz- gazdasági életében. Ez az iparág első sorban a helyi szükségletet fedezi ; készítményei azonban „gráczi árú" név alatt tekintélyes tömegekben kijutnak a tartomány határain túlra is s Ausztria nagy kereskedelmi piaczait is fölkeresik. A lakosság természetes ügyességével párosúlt s a nép ruházkodási mód- jához és ízléséhez alkalmazkodni tudó e belföldi iparág szerény kezdetekből tekintélyes jelentőségre küzdte föl magát s a ki megfigyeli, ma is egész képét fedezi föl benne történelmi fejlődésének. Stiriának számos vidékein a parasztok házilag dolgozzák föl a gyapotot daróczczá. E század első felében ez a paraszt-ipar aránylag virágjában volt, a hagyomány, az árúk nevei, építkezési maradványok (darócz-kallók) ma is erre vallanak. A ramsaui és schladmingi árú híre a praszbergi és pöllaui parasztok hasonnemű készít- ményeinek hírével vetekedett. S ez a házi ipar részben a mai napig föntar- totta magát. Felső-, Közép- és Alsó-Stiria egyes vidékein a paraszt most is készít daróezot, mint az előtt, de a készítmény úgy mennyiségében, mint minőségében hanyatlott. Ma már nem tekinti a paraszt, mint annak előtte, büszkeségének, hogy a ruhát, melyet visel, maga fonta, maga szőtte. A helyett, hogy a juhairól nyírott gyapjút otthon dolgozná föl, mind inkább jobbnak látja ruhabeli szükségletét a kereskedőnél födözni, a kinél mindig szebb és olcsóbb kelmét talál, mint a minőt maga készíthetne magának. A mit házilag készítenek, az vagy fehéres hamuszín és barna, természetes színű valóságos darócz, vagy pedig az itt „wifl", „wifling" és „wifltuch" név alatt ismeretes félszövet, melynek a szálfonálzata czérna, a bélfonala pedig gyapjú.