Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

16 Délkelet felé ott, hol a Döbriachi harántvölgy ebbe beolvad, széles havasi legelőkben gazdag gerinczével a tó őrtornyaként a Mirnock (2.104 méter) emelkedik, melynek csúcsáról elragadó kilátás nyílik az egész tóra és az azt környező hegyeken s völgy hajtásokon át a tartomány óriási határszirtjeiig. A magasra nyúló éjszaki lejtővel feltűnő ellentétben s a tájkép komolyságát enyhítve áll a déli, mely, a Mirnocktól elválva, mint alacsony, erdős és kevéssé népes hegygerincz, mely az Imbergben és a Hochgoschbzn csak 970 és 866 méter magasságot ér el, a Lieser felé vonúl, mely a tó völgyének vizeit rövid folyás után a Drávába vezeti. A Millstatti tó, mely a tartományban a legmélyebb s nagyságra nézve második, (felszíne 13.7 négyzetkilométer, hoszsza 11.56 kilométer, legnagyobb szélessége 2.4 kilométer) két medenczére oszlik; a kisebb nyugati 110 méter- nyi legnagyobb mélységgel a tó végétől a Millstatt-tól nyugatra fekvő halászkunyhóig terjed, a kétszer oly hosszú keleti pedig legmélyebb helyén (Dellach és a Jungfernsprung között) 132 méternyi. A beleömlő patakok közül csak a Döbriachi (Rieger-) patak és az éjszakról jövök jelentékenyek ; az utóbbiak torkolatait a tópartnak valamely emelkedett pontján álló néző könnyen fölismerheti a földnyelveken, melyek a patakok által hordott és a tó alján lerakott törmelékekből képződtek. A tó jövőjére nézve legvégze- tesebb víz a Döbriachi patak, mely a Feld-, Kleinkirchheimi és Kaningi patak egyesüléséből származva, Döbriach alatt az általa képezett és foly- tonosan növekvő iszapsíkságon több ágra oszlik, melyeknek gyakran változó medre a tó keleti partjának táplálékot ad, de egyúttal veszedelmet is okoz. A tó vizének kifolyása, melyben egész szélességében az ikrázó lazaczok fogására szánt varsa nyúlik el fölfogó szekrénynyel, rövid folyása után Seebach gyár közelében a Lieserbe ömlik. A Millstatti tónál a part meredek esése miatt nincs meg az a mocsaras öv, mely a tartomány többi tavait változó szélességben körűiveszi, és ezzel együtt hiányzik — fájdalom — a karinthiai vizek lotusvirága is, a kedves tavi rózsa (Nymphaea) ; csakis keskeny, gyakran félbeszakított nád- és kákaövek kerítik a zöld hullámokat, melyek mélyében sügér, csuka, harcsa és márna mellett a tartomány legnemesebb halfaja a pompás lazacz-pisztráng (Trutta lacustris) rejtőzik. A tóvölgy községei, Deliache Millstatt és Seeboden, mind az éjszaki oldalon feküsznek; legjelentékenyebb az éghajlati gyógyhely- és fürdőként széles körben ismert Millstatt város. A régi kolostor körűi csoportosúló