Seite - 24 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

24 messzelátó pont ismeretes StaffberggeX (Hochstaff) függ össze, a Kreuzwirth- nyeregig terjedő nyugati nyúlványával a tóvölgynek éjszaki részét keríti be; a déli határt a Laka hegyhátai alkotják s távolabb délkelet felé a Tschernie- heimi völgyből kiemelkedő Spitzegelkette (Spitzegel 2.121 méter), mely a Hühnernockon és Kreuzberger át a grafenwegi magaslathoz csatlakozik. A Kreuzbergen át vezet az út a Dráva-völgyből a Ferencz József magaslat mellett a Gitsch-völgybe. A völgyfenék közepét a tó foglalja el (magassága a tenger szine fölött 900 méter, fölszine 6.64 négyzetkilométer, hossza 11.4 kilométer); széles- sége, folytonosan váltakozva a völgy főhelye, Techendorf mellett 108 méterre keskenyűl úgy, hogy a két partot fahíddal lehetett összekötni. A Weissensee is, Karinthia többi nagyobb tavaihoz hasonlóan, két mederre oszlik, a sekélyes nyugati és a négyszer hosszabb keleti részre, mely utóbbinak leg- nagyobb mélysége a nagy Steinwand alatt 98 méter. A beleomló patakok, a neusachi Mühlbach kivételével, jelentéktelenek, vannak azonban a tónak ezeken kivűl oly kútforrásai is, melyek nem láthatók, mert a tó medrében keletkeznek. A part hoszszában sekélyes helyeken kibugyogókat Brünn (Brunnen = kútak) név alatt ismerik s igen kedvelik, mivel itt fogják a Weissensee legbecsesebb halait, a lazaczpisztrángot és aranyos lazaczot. A Weissensee vize magasabb helyről tekintve a parton fehérnek látszik, s bizonynyal innen nyerte nevét; de a hol a sekély tófenék hirtelen mélyre sülyed, rögtön eltűnik a fehér szín s pompás óriási türkizhez hasonlító kék szín tárúl elénk. A déli parton egyedül álló Naggl községtől délkeletre, ott, a hol a Spitzegel-hegyláncz óriásai emelkednek föl, fekszik a Tschernieheim-völgy. mely a tótól a Laka (1.856 méter) által elválasztva, félkörben húzódik a Zlan-Nock felé, mely az őskori Weissensee-völgy végpontja volt. Ma már elnémúlt a két évtizeddel ezelőtt itt uralkodott vidám élet s komor, a magános utazót csaknem aggodalomba ejtő csend honol az elhagyott völgy- ben s az idők pusztításainak átengedett üveghutákban. Méltó záradéka a gailvölgyi Alpeseknek a Dobratsch, Karinthia Rigije, melyben a hegység még egyszer 2.167 méternyire emelkedik, hogy azután a Villachi síkságig lapúljon le. A tartományt éjszak és dél felől körűivevő óriási falak között középen feküdve oly körképet nyújt csúcsa a szemlélőnek, mely a természet szépségei iránt fogékony nézőt hatalmasan s elenyészhetetlen erővel ragadja meg, ha irigy köd, vagy a csúcsok gőzölgése nem gátolja vagy zavarja a