Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

52 Karinthia ó-kori történetét kevés szóval elmondhatnók. Fémbeli gazdag- ságának és azon kereskedelmi forgalomnak említése, melyet kelta népei Aquilejával űztek, a római korban virágzott nagyobb helységeinek, Strabo, Plinius és Ptolemaeus műveiben előforduló nevei, útvonalának jegyzéke, az állomásokkal s azok egymástól való távolságával, melyek a IV. század elejéről származó ú. n. Itinerarium Antonini-ben és a bécsi udv. könyvtár Peutinger-féle táblázatán találhatók, volnának jóformán mind az, mit e terü- letről a klasszikus irodalom fen tartott. Magukban véve száraz jegyzetek, melyek teljesen csak a tartomány gazdag leletei és földjének élénk meg- figyelése mellett értékesíthetők. És mégis, hol e jegyzetek teljesen hallgatnak, ott hiányukat, bármily szűkösek is egyébként, nagyon megérezni és azért elég gyakran tanácstalanúl áll meg az ember az ásatások által napfényre hozott anyag előtt. Még csak nevét sem ismerjük annak a népnek, mely e földön a kelták előtt lakott, bár egykori ittlétét a lelt tárgyak igazolják. A Jaun völgyén Tscherbergben, a Weissenbach melletti Stockenboiban és másutt előkerült tárgyak azon, a keltákat megelőző időből valók, melyet hallstatti korszak névvel szoktunk jelölni. Ehhez tartozik a drávaparti Rosegg melletti Frögben levő nagy sírmező is. Ezen kiterjedt, s még koránt sem kellőképen kiaknázott temetőnek sajátságos helyi jelleget ád az ott talált számos ólom díszítmény és alakocska — esetlen formájú lovak, öszvérek, madarak, emberek, — melyek nagyobb részt arra szolgáltak, hogy bizonyos gyantaoldattal az agyag hamvvedreknek oldalára, vagy peremére illesztessenek. Találtak továbbá egy kis ólomkocsit is, melybe négy pár ló van fogva, s meglehetős bőven alakocskákat, melyeket, úgy látszik, hasonlóan a görög sírokban található terracotta-szobrocskákhoz, összetörve a sírgödörbe szoktak volt hányni. Minthogy az ólom, melyből ezen kis alakokat öntötték, kimutat- hatólag karinthiai eredetű, kétségtelenül belföldi készítményeket kell bennök fölismernünk. Az ásatásokat vezető br. Hauser Károly folytonos éber meg- figyelésének bizonynyal sikerülni fog, hogy ezen sírok korbeli egymás- utánját, ezen sírmező fokozatos nagyobbodását megállapítsa, mindamellett úgy a tárgyaknak, mint a temetkezési módnak a lényegre nézve azonos volta — rendszerint közös halom alatt 12, sőt több sír is van, melybe az elégetett tetemek maradványával telt vedreket helyezték — már most is meggyőz bennünket arról, hogy ezen sírmező egyetlen népnek a temet- kező helye volt.