Seite - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

54 divatnak, hanem nemzeti viseletűket híven megőrizték. így a klagenfurti Rudolfinum egyik sírkövén rövid hajú leányka egész alakja látható hosszú, bokáig érő alsó és ránczos felső ruhában, melyet a csípője fölött szíj övez körűi, a vállain pedig roppant nagy tűk tartanak össze. Karjait széles abroncsok díszítik. Kezeiben ékszeres szekrénykéjét, a nori síremlékek asszo- nyainak e szokott jellemző tárgyát, tartja, továbbá nagy kerek fémtükröt, melybe, hogy a gonosz igézetet távol tartsa, Medusa-fej van vésve. A matronát olykor még gazdagabb viseletben mutatják a sírkövek, így kivált egy neve- zetes sírkő a lendorfi templom oldalán. Ezen, művészi tekintetben olykor nagyon is silány arczképeken magas, kúpalakú kalapot, melyről hosszú, derékig érő fátyol függ le, a nyakon csavart fémabroncsokat, a mellen hosszú lánczokat és nagy korongokat, a váltakon aránytalanúl nagy fibulákat, minőket a Zollfelden és Magdalenabergen tömegesen találtak, láthatunk, s mindezt aggodalmas részletezéssel, bizonyságáúl annak, mily nagy gondot fordítottak arra, hogy ezen, gazdagságukban csaknem telhetetlen ékessége- ket híven állítsák elő. Csak épen színök hiányzik ahhoz, hogy a lakosság egykori viseletét teljes pontossággal megismertessék. Es a helyett, hogy ez a viselet lassan-lassan a római szokásoknak engedett volna, ellenkezőleg úgy látszik, hogy később, midőn a formák iránti klasszikus érzék az elhatal- masodó barbár ízléstelenség ellen már meg nem védhette magát, még kifelé is elterjedt. Legalább azon 301-iki császári rendeletben, melyben Diocletianus császár a birodalmában adás-vevés tárgyát képező czikkek árát megszabta, egy „noricumi" köpeny is említtetik. A nemzeti erkölcsök és szokások megőrzése mellett bizonyít a lakók nevein és ruházatán kivűl a honos istenségek tiszteletének fönmaradása is. Ámbár egyes istenségeknek, minők Belenus és Epona, gallus eredete be nem bizonyítható, a Lavant-völgy ben és Seckauban (Solva) talált sírköveken említett Latobiusban a kelta harczi istent kell fölismernünk. Számosabbak Noreia istennő tiszteletének bizonyságai ; Hohenstein vára mellett szentélyére is akadtak. Noricum fővárosában, Ciliiben, legalább a későbbi korban, Jupiterrel és a város istennőjével, Celeiával együtt tiszteltetett, s a haza térő katonák honi földre léptükkör imáikat először is ezekhez intézik, miként a pannon határon, a Windisch-Feistritz melletti Kerschbachban és a raeti határon, Weihmörtingben talált fogadalmi kövek is igazolják. Mint az ország úrnőjének, mindenekelőtt a vashámorokat és aranybányákat ajánlották oltal- mába, és így nem ritkán kapcsolatban látszik lenni magával a fémkereske-