Seite - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

58 újjá alakításáról tanúskodik. Egyik közülök, úgy látszik, különösen pompás kiállítású lehetett. Mert, ámbár a barlangban bikát ledöfő napistennek a képe minden jelképes mellékábrázolataival együtt kisebb alakban és közönsége- sebb kőből szokott készíttetni, a Zollfelden talált hatalmas márványtöredékek életnagyságot haladó csoportozatra engednek következtetnünk, melynek domborműves ábrázolatokkal díszített keretét több nagy darab kőből kellett összeállítani. A város környékén is sűrű telepítvények voltak. így a közeli Magdalena- bergen, mely a völgyből csaknem 600 méternyire emelkedik ki, a kovács- mesterség számos szerszámán kivűl dél felé épületek maradványaira is akadtak, kelet felé pedig sírkamrák voltak. Itt ásták ki Karinthiának művészi érték tekintetében két legeslegkiválóbb bronz tárgyát, melyek jelenleg a bécsi császári múzeumban vannak. Az egyik egy griff, hatalmasan kiterjesztett szárnyakkal. Egykor valamely Apollo-szoborhoz tartozott, s ebből magyarázhatjuk meg ezen mesebeli állat testtartását és mozdúlatát is: jobb első lábát fölemeli, hatalmas, csipkés tarajjal ellátott keselyűfejét fölfelé fordítja s hegyezett fülekkel hallgatja az istennek dalát és cziterajátékának zengését. Míg ez a műdarab a római bronzmívesség szép példájának tartható, addig a másikban igazi görög műre kell ismernünk. Egy mezítelen ifjú életnagyságú alakja az, ki hagyományos mozdúlattal emeli jobbját imára, hogy az istenektől baj vívásában győzedelmet esdekeljen. Jobb lábára két szabados vésette föl a nevét, a kik ezen szép szobrot nyilván valamely templomnak szentelték. E nevek Aulus Poblicius Antiochus és Tiberius Barbius Tiberianus. A Barbiak nevét nori, névszerint karinthiai fölirásokon gyakran föltaláljuk. Úgy látszik, ez egy Itáliából, talán Aquilejából, hol velük szintén találkozunk, igen korán beköltözött nemzetség volt, s a bronz szobor fölirása is minden paleographiai ismertető jel szerint Augustus kor- szakánál semmi esetre nem régibb. Ezen, úgy látszik, csalhatatlan bizonyság, továbbá az a körülmény, hogy ez alak 1502-ben történt föltalálásakor zöld patinájától megtisztítva, mázzal vonatott be, s ez által eredeti mintá- zása nagy kárt szenvedett, azon hitet keltette, hogy a kereszténység előtti első század műve, a mi műbecsét tetemesen csökkentette. Elfogúlatlan vizsgáló azonban kénytelen fölismerni, hogy e szobor ép úgy, mint a hercu- lanumi bronzok, az úgy nevezett Idolino Elorenczben és a tüskét kihúzó alak Rómában a Capitoliumban, görög eredetű, egyike azon számos szobroknak, melyeket az ünnepi játékokon a győzteseknek állítottak, s aligha tévedünk,