Seite - 59 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

59 ha a híres peloponnesusi mesternek Polykleitosnak, Kr. e. V. századból való iskoláját véljük benne fölismerhetni. Mint a régi Írókból és műveinek régi utánzataiból tudjuk, ő volt az, ki először merte alakjainak teljes súlyát az egyik lábra áttenni s a másik, teher nélküli lábat olykép fölemelni a földről, hogy azt jóformán csak a lábujjaival érintse. Ismerjük továbbá az emberi testnek általa megállapított arányait is, melyek után ő és tanítványai alakjaikat alkották. Ügy az egyik, mint a másik tekintetben megtaláljuk ezen a szobron az említett jellemző vonásokat. Kétségtelen, hogy a két áldozó, a kit a fölirás megnevez, e szobrot a külföldről szerezte meg akkoriban, midőn nem egy elszegényedett és tönkre jutott görög város kényszerűit megmozdítható műkincseit eladni, és ekként hozatott az a művészet nagy középpontjaitól oly távol eső magdalenabergi szentélybe, a hol mindamellett — ha a jelek nem csalnak — nem épen érzéketlen szemlélőkre talált. Legalább a mária-saali templomba falazott sok római dombormű között van egy Mars-alak, mely úgy a fej tartását, mint a karok és lábak állását, de még az arányokat tekintve is, a mennyire ez egy vidéki kőfaragó nyers kezének sikerülhetett, ezen bronz másolatának látszik. Csakis a jobb kéz mozdúlatát, mely itt az isten sisakját tartja, változtatták meg. A bal kéz dárdát tart. Lábainál pajzs és kard hever. És miként ezen szobor már akkor is mintáúl szolgált, úgy másfélezer év múlva is hasonló szolgá- latot tett a legnagyobb német művésznek, Dürer Albertnek, ki mint ama peloponnesusi érczöntő, az emberi test arányainak tanával egész életén át foglalkozott, és a ki ezen, hozzá bizonyos tekintetben rokon genialitású műtől nyert eszmét Ádám-alakjainak megteremtéséhez. Virunumon kivűl karinthiai földön önálló községet még csak egyet ismerünk, ez Teurnia vagy Tiburnia, mely a téres Lurnfelden nem messze Spitaltól egy magános halmon feküdt, melynek fenyvesében most St.-Peter im Holz falu rejtőzik. Innen vezettek a Lieser, Möll és Mailnitz völgyein az útak a Tauern-hegység túlsó oldalán levő aranybányákhoz. Másféle helységek voltak Santicum (a Villach melletti St.-Martin) a Gail vizének a Drávába ömlésénél, az illyr vámterület két határállomása Larix (Saifnitz, Tarvis mellett) és Loncium (Mauthen mellett a felső Gail mentén); Matucaium (Treibach mellett) az Ovilava (Wels), továbbá Juenna (Jauenstein, Globasnitz mellett) a Celeia (Cilii) felé vezető út mentén. Még oly vidékeken is, a melyekről római helységneveket nem ismerünk, példáúl a Lavant-völgyben, az ott lelt tárgyak az ó-korban fennállott telepítvényekről tanúskodnak. 8*