Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

60 Mióta a dunai határvonal fenyegettetett, egyre szaporodtak a csapat- átvonúlások, a nehéz hadi viharoknak, melyek Karinthia völgyeibe is berontani készültek, első hírmondói. Virunum valószínűleg már 408-ban a visigótok kezébe esett. Teurnia tovább tartotta magát. Ezt Eugippius, Szent Severinus tanítványa és életírója, az V. század második felében az időközben kereszténynyé lett Noricum egyházi székvárosának nevezi. Még 473-ban is vitézül védi magát az ostrogótok ellen, s csak 591-ben éri utói sorsa. A visigótokat és langobardokat az avarok követték, s végűi szláv népek vették birtokukba az elhagyott helyeket. Virunum romjaiból építették a „Karnburgu-ot, és egy antik csonka oszlopot (a „Fürstenstein u-t), meg egy, római kövekből helyreállított ülőhelyet (a „ Herzogsstuhl tt-t) használtak akkor, midőn herczegeik előtt hódoltak. Az itt uralkodott klasszikus művelő- désnek félezredéves vívmányai megsemmisültek. Még a hittérítés ügye is, mely egykor Aquilejából indult ki, kénytelen volt művét újból, ezúttal salzburgi térítők által, megkezdeni, és ámbár e tartomány és népe máig is olyan nevet visel, mely kelta szógyökérből magyarázható ki, az ősrégi népesség nemzeti sajátosságával együtt az utolsó nyomig elveszett. A Prunnerkreuz a Zollfelden.