Seite - 61 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

A tartomány czímere. Sicbenhirter János nagymester kardja Millstattban (1499) és bírópálczák. Karinthia története. záz esztendőnél több telt el a nyugatrómai birodalom bukása óta, míg déli Noricumban ismét állandó uralom alakúit. Csak a VI. század vége felé terjeszkedtek el a szlovének vagy vindek, akkor még az avarok alattvalói, Pannoniából meg a Duna és a Száva közötti vidékről a népvándorlás alatt elpusztúlt osztrák alpesi tartományok messze területén s nyomúltak Karin- thián át nyugatra egész a Dráva forrásáig. Ez irányban való további terjesz- kedésöket 595 óta a bajorok akadályozták, kik hosszú és változó sikerrel vívott harczok után arra kényszerítették szláv szomszédaikat, hogy az Anrasi pataknál (Lienztől nyugatra) megállapodjanak. Ekképen az egykori Belső-Noricum, melyet immár Karantániának (a hegyek országának) neveztek, az alpesi szlávoknak jutott, kik csakhamar lerázták az avar igát s valószínűleg a frank Samo nagy szláv birodalmának vetették alá magukat. Midőn ez rövid fennállás után szétbomlott (662), a karantánok önálló főnökök vagy zsupánok alatt tűnnek föl. De az Agilolfingek nemzetségéből származó bajor herczegek czéltudatosan az alpesi szlávok meghódításán munkálkodtak.