Seite - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

68 Fivére halálával Fülöp, az utolsó Sponheim, minden eszközt meg- mozdított, hogy Karinthiát megszerezze. De az országban magában csak az alsó papság és a városok fogták pártját; ellenben Ottokár a belföldi nemesség többségében s II. Detre gurki püspökben talált szilárd támaszt. Fülöp egyelőre megelégedett az „állandó helytartó Karinthiában44 üres czímmel, melylyel Ottokár fölruházta, mikor már teljesen hatalmába kerí- tette a Sponheimok örökét. De Ottokár uralodásának napjai is meg voltak számlálva Karinthiában. Habsburg Rudolf szilárdan el lévén szánva a biro- dalom jogait megóvni s a cseh király daczoló szellemét megtörni, Ausztriát és Stiriát elvette tőle, Karinthiát pedig Krajna s az őrgrófság hozzátartozó részeivel Sponheim Fülöpnek adományozta. Erre gyorsan elszakadt az ország Ottokártól. Meinhard tiroli gróf, testvére görzi Albert és a gróf Ortenburgok tetemes haderővel a déli herczegségckbc nyomultak s a biro- dalom részére hatalmukba kerítették azokat. Már 1276 november 21-én le kellett Ottokárnak ez országokról mondania, s midőn 1278-ban újra megkezdte a háborút a birodalom feje ellen, megveretett s életét vesztette. A birodalmi helytartóságot Karinthiában Habsburg Rudolf még 1276-ban régi barátjára és hű szövetségesére, Meinhard tiroli grófra ruházta s szol- gálatai jutalmáúl később, mikor Sponheim Fülöp 1279-ben Kremsben befejezte nyughatatlan életét, Meinhardnak adományozta Karinthia hcrczcg- séget (1286 február 1., Augsburg), ki már előbb egy kölcsön fejében zálogúl megkapta Krajnát és a vindus őrgrófságot. Az új herczeg kormányra léptekor alávetette magát azon sajátszerű, állítólag már a szláv uralkodók idején szokásos szertartásnak, melyet Grün Anastasius a „Pfaff vom Kahlenberg44 - ben költőileg dicsőített. Az úgy nevezett herczegbeiktatás a herezegkövön Karnburgnál. a Mária-saali templomban és a herczegszékben a Zollfelden ment végbe. Minthogy Meinhard csak ritkán időzött herczegségében, itt nem volt képes, mint óhajtá, teljes rendet és nyugalmat tartani. Sok csapást hozott az országra az a háború is, melyet Albert ausztriai és stiriai herczeg, Meinhard veje viselt a salzburgi érsekekkel. E közben Friesach városát két ízben perzselte föl (1289 és 1292) az ellenség; a Lavant-völgy iszonyú pusztúlást szenvedett s a rend minden köteléke megbomlani látszott, midőn a nagy birtokú Heunburg Ulrik gróf ama stiriai nemes urak szövetségébe lépett, kik herczegök, Albert ellen kitűzték a zendülés zászlaját. Griffen bambergi püspöki várban, melyet hatalmába kerített, a gróf hónapokig daczolt a herczeg csapataival. Csak mikor Meinhard legifjabb fia új hadakat