Seite - 71 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

71 császár még májasban a hcrczegeknek adományozta Karinthiát. A rendek június elején tették le a hűségesküt az új fejedelmeknek, s július 2-án Ottó herczeg családja nevében jelen volt a hódolati ünnepélyen a Zollfelden. A Luxemburgok fegyveres kísérletei Karinthia megszerzésére ép oly siker- telenek maradtak, mint a diplomácziaiak, mire János király az ennsi békében (október 9.) a maga és fiai, valamint Maultasch Margit és nővére nevében Karinthiát illető minden követeléséről lemondott. János fiainak későbbi törekvései, hogy Tirolból szerezzék meg Karinthiát, ép oly kevéssé vezettek eredményre. Ottó halálával testvére, II. Albert (a bölcs vagy béna) lett az osztrák tartományok egyedüli ura. Karinthiában is erélyesen gondoskodott a belső nyugalom föntartásáról s alattvalói jólétének öregbítéséről. De ép ez időben iszonyú szerencsétlenségek zúdultak az országra. Az 1338-tól 1340-ig terjedő években a sáskák töméntelen sokasága pusztította el a termést; 1342-ben nagy árvizek támadtak; 1348-ban (január 25.) történt az az erős földrengés, melynek következtében a Dobratsch-hegy déli oldalának egy része beomlott, számos falut és tanyát betemetett ésVillachot, melyben ugyanekkor tűzvész támadt, csaknem teljesen elpusztította. Ugyanez esztendőben kezdődött az iszonyú járvány, a fekete halál, s sok ezer embert sírba vitt Karinthiában is. A fölizgatott nép, mely a sors mind e csapásában Isten Ítéletét látta, csak rendkívüli vezekléssel vélte az ég haragját megengesztelhetni. Ez időben a zsidókon is sokféle kegyetlen- séget követtek el; legyilkolták, vagy elűzték őket, mint példáúl Wolfsberg- ben (1338) történt. Albert örököse legidősebb fia, a nagy tehetségű Rudolf (az Alapító) lett, ki Tirolt megszerzé családjának (1365) s ezzel Karinthia nyugati határát külső támadás ellen biztosította. Öt követték a trónon testvérei, III. Albert és III. Lipót, kik alatt az országban lázadás támadt, melyet csak nagy ügygyel-bajjal tudtak leverni. A lázadás vezetője a két Auffenstein Frigyes volt, kiket mélyen elkeserített, hogy a főudvarmesteri méltóság Liechtenstein Rudolfra, az országos főkapitányság pedig Kraig Konrádra ruháztatott. Két hónapig hullámzott a tusa Bleiburg környékén, a lázadók főhelyén. Csak mikor a várat teljesen bekerítették, a várost fölperzselték, környékét meg elpusztították, adták meg magukat az Auffensteinok a herczegeknek. Gazdag javaikat lefoglalták s őket magukat életfogytiglan való börtönre Ítélték. Az egyik Frigyes a tömlöczben halt meg, a másik