Seite - 83 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

83 betört az országba s területén nem egy csata vívatott. Már 1797-ben a Kanal-völgyön át Karinthiába is behatoltak a francziák. Károly főherczeg, noha az ütközetben magát is a legnagyobb veszélynek tette ki, nem tarthatta Tarvis vidékét Massena sokkal nagyobb ereje ellen, és Felső-Stiriába vonult vissza, mire a franczia fősereg Napoleon alatt megjelent Klagenfurtban, honnan szintén éjszaknak fordult. Erre Tirolból s a Loiblen át érkező más ellenséges hadak szállották meg a fővárost, mely a franczia hadsereg számára szükséges szállítások következtében súlyos kárt szevedett. A leobeni előzetes béke nem sokára véget vetett ugyan a háborúnak, de a diadalmas francziák már 1800-ban a steyri fegyverszünet határozataihoz képest ismét megszállották az ország némely részeit, a liesi, Möll- és Felső-Dráva-völgyet, s ott maradtak a követ- kező esztendeig. Midőn a lunevillei béke Salzburgot a toscanai nagyherczegnek juttatta, az érsekség karinthiai uradalmai Ausztriára szálltak s 1806-ban állam- jószágokká lettek. Ezzel Karinthia középkori fölosztásának utolsó marad- ványa is eltűnt. Az 1805-ki háborúban a francziák ismét megszállották Klagenfurtot s a tartomány újra sokat szenvedett zsarolásaik és sarczolásaik alatt. Ez a nyomorúság a következő év február haváig eltartott, mert Massena, Ney és Marmont tábornokok hadai a még deczemberben kötött béke daczára nagyon lassan húzódtak vissza Olaszországba. Az ellenséges csapatok élelmezése, a parancsnokaik részére kierő- szakolt ajándékok és más fizetések valami másfél millió forintjába kerültek a tartománynak. Még nagyobb szerencsétlenséget zúdított Karinthiára az 1809-dik esztendő. Mikor ugyanis János főherczeg ama fényes sikerek hírére, melye- ket Napoleon a német csatatéreken aratott, hadseregével Olaszországból eltávozott s Karinthiába vonúlt, a francziák nyomon követték. Hogy gyors előnyomúlásukat gátolják s az osztrákok visszavonúlását biztosítsák, az osztrákok lehetőleg tartani igyekeztek az erődítményeket, melyeket Malborghetnél és a Predilen emeltek. Mindkét hely derék őrsége híven teljesítette kötelességét. A legénység csekély száma daczára hősiesen védte a két erődöt. Malborghetben Hensel Frigyes mérnökkari századosnak csak 300 embere volt, de rettenthetlen elszántsággal utasította vissza Beauharnais Jenő azon ismételt fölszólítását, hogy adja meg magát. A francziák roham- 11*