Seite - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

89 alkatokat, melyek a számszerű osztályozás szerint (hossz: szélesség = ÍOO: 80—81) a kurtafejűekhez tartoznának ugyan, de a melyek hosszas alkotásuknál fogva több joggal sorozhatók a hosszú fejek közé. A koponyák- nak e valószínűleg kevert csoportjához, melynél az eredeti germán tipus még világosan jelentkezik, a brachykephaloknak 15—20 százaléka tartozik. A hosszú fejű tipus tehát tiszta és kevert alakjában még többet tenne ki az esetek felénél, megjegyezvén azonban, hogy a szakszerűleg dolichokephalok- nak elismert alakok (5.7 százalék) minden esetben kisebbségben vannak. A hosszú fejűek több változatban vannak képviselve és pedig a soros sírokban talált ama hosszú, keskeny ábrázatú fejek típusában, melyeknél a koponya magassága annak szélességéhez közel jár, vagy azt fölül is múlja; továbbá az ehhez hasonló formákban, a hol azonban a koponya szélessége mégis jelentékenyen nagyobb a magasságánál; aztán a mesokephal s általában hosszú (dolichoid) koponyák ugyan ily alakjában s végűi a koponyák ama 3.9 százalékában, melyeket ezeken fölül még különös nagyság jellemez (mesokephal, vagy majdnem brachykephal index). Az arcz tipusa tekintetében a hosszú fejűek többsége keskeny (lepto- prosop) és orthognath arczcsontvázat mutat tágra nyíló szemüregekkel és keskeny orrnyílással. A 26 százaléknyi maradék széles arezformájú (chamae- prosop). A kurta fejűek közt is több változat vagy tipus fordúl elő, melyek között legföltűnőbb a hyperbrachykephaloké. Leggyakoribb a rövidsége- és szélességével föltűnő koponya, gyengén boltozott vagy lapos hátsó részszel. Az arcz száz eset közül 64-ben keskeny (leptoprosop) és csak 36-ban jelent- kezik a nyomott széles arezforma (chamaeprosop). A szemüregek és orr- nyílások többnyire olyan alakúak, mint a dolichokephaloknál, vagyis amazok tágak, ezek keskenyek. Hogy a szem- és haj-szín két főtipusa állandóan együtt járna bizonyos határozott koponya-alakkal, az itt ép oly kevéssé mutatható ki, mint Stiriában. Sőt inkább itt is látható, hogy az említett testi sajátságok össze- vissza keverednek s a testi nagyságtól meglehetősen függetlenül fordúlnak elő egyik a másik mellett. Ha fölteszszük, a mint teljes joggal föl is tehetjük, hogy a germán törzsek eredetileg egységesebb, a dolichokephalia felé hajló tipust mutattak: akkor azt, hogy a brachykephal, gyakran barna tipus sűrűn fordúl elő köztük, s hogy a világos complexió az egyéni fejlődés folyamatában barnává változik, alig magyarázhatjuk meg másként, mint úgy, hogy a germánok K. 12