Seite - 95 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

95 o.o százalék. Ugyané tartománybeli mai koponyák közt ellenben dolicho- kephal 0.8, mesokephal 19.5, brachykephal 37.2, hyperbrachykephal 42*5 százalék. E számok igen tanulságosak; megmutatják, mily jelentékenyen változtak az arányok Krajnában a bronz-korszak óta. Kezdetben számo- sabbak a hosszú fejek ép úgy, mint Ausztria német tartományaiban, ellenben a hyperbrachykephalok hiányzanak; míg későbben, és ma is a szélsőségig menő rövid koponyák adják a legnagyobb százalékszámot, a hosszú fejek ellenben eltűnnek. Krajna régibb korszakában épen az a koponyaalkat hiányzik, mely a szlovének közt oly gyakori, úgy, hogy némi valószínű- séggel vehetjük szlovén típusnak a hyperbrachykephalt. Ez a nézet lényeges támogatást nyer a népvándorlás korabeli, kétségtelenül szláv eredetű sírlele- tekben. Ha mindazonáltal csak habozva vonjuk le ezt a következtetést, az onnan van, hogy ugyanazon korszakbeli sírokban a jellemzőleg szláv járúlékok mellett dolichokephal koponyákat találtak. A szlovének között tehát három különböző elemet kellene megkülön- böztetnünk : a keskeny és széles arczú rövid fejeket, a melyek részben hasonlók a Belső-Ausztria németjei közötti brachykephalokhoz, aztán a mongoloid arcz-alkatú rövid fejeket, melyek avar származásúak lehetnek, végűi a hosszú fejeket, melyek talán a szlávság előtti lakosságból valók. A testalkatot tekintve, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a szlovének nagyobb arányát szolgáltatják a magas növésű embereknek, mint a németek. Az 1885-ki évi katonai statisztikai évkönyv ide vágó adatai szerint a sorozás alá állított ezer egyén közül Krajnára esik a legkevesebb mértéken alúli. Az alacsonyak (160 centiméter alattiak) száma szintén kisebb Krajnában, mint más hadkiegészítő kerületek területén ; a közepes magasságúak (160—170 centiméter közöttiek) száma nem különbözik a más kerületekbeliekétől. A magasok (170 centiméteren felüliek) száma ellenben jelentékenyen emelkedik s Krajnát ebben a tekintetben csak az egy Dalmáczia múlja fölül. Egybehasonlítva az alsó- és felső-ausztriai hadkiegészítő kerületekben talált eredményekkel, Krajnában a magasak számának növekedése teljes 11 százalék. A testi nagyságon kivűl még két formabeli sajátosság tűnik föl, nevezetesen a magas növésű krajnaiaknál: névszerint az inkább szikár, gyöngéd alak, élesen jellegzett arcz-kifejezéssel, és másfelől az erős, esetlen testalkat széles, vastag, durva metszetű arczczal. A zömök termet, mely Belső-Ausztria németjei között oly gyakori, alig tekinthető a szlovénekkel való vérkeveredés eredményének.