Seite - 99 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

99 pontban egyáltalán nagyon meghaladja a felső-karinthiai az alsó vidék népes- ségét. A hegylakókat, különösen a Möll-völgyben, mély vallásos érzületük jellemzi; igaz, hogy ezzel együtt jár ép úgy, mint a Lavant-völgyben, a babonásságra való hajlam is. A felvidéki lakosság főtápláléka a zabgörhe (Habertalge, Schmalz- raunken), liszt- vagy daraleves, a Gail-völgyben a polenta és frika, míg Alsó- Karinthiában hajdina- és tengeri-morzsóka meg köleskása a leggyakoribb eledel. Italul a Lavant-völgyben must (almabor), egyebütt többnyire pálinka szolgál. Klagenfurt környékén, példáúl St.-Martinban és Waidmannsdorf- ban, Harbachban és Gurlitschban még főzik az úgy nevezett kősört, ezt az egészen sajátszerű italt, a mely izzó kesely-kövekkel (Grauwacke) föl- forralt zabmalátából készül s a melynek legerősebb kivonata a „koritniak" (Trogbier). Határszomszédaival is a legjobb egyetértésben él a karinthiai. A Möll- és Lesach-völgy népe igen szívesen barátkozik a tirolival, a Lieser- és Katsch-völgyé Salzburgnak, a Lavant- és Metnitz-völgyé meg Stiriának határszéli lakóival, szintúgy a Kanal-völgyé a szomszédos olaszokkal. A Jaun- és Rosen-völgy népe sem patvarkodik a vele érintkező krajnaival. A polgári viseletről kevés a mondani valónk. A városi lakosság általán a franczia divatnak hódol s kivált női része a divatlap szerint öltözködik. Másként áll a dolog a parasztok viseletét illetőleg, habár ennek eredetiségét is fenyegeti már a pusztúlás veszélye. A vidéki lakosság eredeti ruházata az egyes völgyek szerint változó. Minden tájékon találni valamely sajátságos megkülönböztető vonást. De egészben ma már a parasztok között is ritkaság az ország eredeti viseletébe öltözött férfiakat és nőket látni. — Háromszáz esztendővel ez előtt Karinthiában törvényszabta öltözködési rend volt, mely II. Károly főherczeg uralkodása alatt lépett életbe, s a hatóságok a legnagyobb szigorral ügyeltek pontos megtartására. E ruházkodási rendszabályzat min- den társadalmi osztályra kiterjedt. Ma még a Gail-völgy lakóinak viselete mutat legtöbb eredetiséget. A legények virágbokrétával és fajdkakastollal ékes nemezkalapjuk alatt selyem csücskös sipkát viselnek, nyakukat tarka selyemkendő köríti, rikító színű mellényükön golyó alakú, ezüst vagy ón gombok ragyognak és sötétkék vagy sötétzöld posztó-zeke, térdig érő nadrág s térden fölül érő hosszúszárú csizmák egészítik ki öltözéküket. A nadrág többnyire őz- vagy zergebőrből való s oldalvarratai csíkos selyemtűzéssel vannak díszítve. Ünnepi alkalmakkor a gail-völgyi fehér harisnyát és félczipőt 13»