Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

101 A Glan-, Lieser-, Gurk- és Dráva-völgy lakói, valamint a krapfeldiek ruházatának nincsen semmi különösebb jellemzetessége. A Rosen-völgyiek öltözete a krajnaiakéhoz hasonlít, ép így a seelandiaké is. A férfiak hosszú szárú krajnai csizmát, az asszonyok fehér fejkendőt s rojtos selyem nyak- kendőt viselnek. A vadászok és havasi gazdák, favágó-legények és szénégetők, gyökér- szedők és vinczellérek többnyire egészen abaposztóban járnak ; a vadászok kalapjukhoz tűzött fajdkakastollal, vagy zergeszakállal különböztetik meg magukat. Hogy a karinthiai egyébként még elég szívósan ragaszkodik nemze- dékről nemzedékre szálló hagyományaihoz, azt legjobban bizonyítják híven megőrzött szokásai, a melyek legnagyobb részt az évi ünnepkör egyes szakaihoz alkalmazkodnak. Ez ünnepkör a legtitokzatosabb és legszentebb idővel, a karácsonyi napokkal kezdődik. Karácsony estéje s a rá következő nagy nap a tulajdonképeni ünnep; de azért nevezetes és szentnek tartott idő a karácsony bőjtjétől egész vízkeresztig terjedő két hét is, a melyek alatt a gazda, mielőtt nyugovóra tér, sorra nézi háznépét, szentelt vízzel hinti meg az istállóban levő barmait, míg felesége körűijárja s parázson égő illatos füvekkel füstöli ki az egész házat. A szolgalegények és nőcselédek az estharangszó alatt sorsot vetnek („leaseln"), vagyis ólomöntés, czipő- vagy koszorúvetés, kalapnézés meg sövénykaróhordozás által igyekeznek megtudni jövendő sorsukat. Tamás napján (deczember 2l), úgy tartja a néphit, a leányzó, ha előtte való nap megfürdött s este bal lábbal lép az ágyba, álmában meglátja jövendőbelijét. A karácsonyi napokra a háznak egészen tisztának és rendben kell lennie, a miért az ünnep előtt teljes erővel folyik a tisztogatás, takarítás munkája. A Lavant-völgy hegyi lakóinál a konyhai és fejő-edényeket az étkező asztal alá teszik s lánczczal veszik körűi, hogy a kővetkező évi aratás bőséges legyen s a háziasszonynak jól szolgáljon szerencséje a gazdaságban. Az ajtókra három keresztet vagy boszorkánykelepczét rajzolnak. Tamás-naptól karácsonyig szigorú böjtöt tartanak. A szent estén égő gyertyákkal megrakott karácsonyfát állítanak, a mely alatt a betlehemi jelenet ábrázolata látható. Az éjféli mise alatt a néphit szerint az állatok beszélnek. Ugyanez időt használja föl a vadorzó golyóinak öntésére, a kincsásó „kutatóvessző" metszésére; a temetőn pedig ez órában végig suhannak mindazok árnyai, a kik a jövő esztendő folyamán az illető plébániában el fognak halni.