Seite - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

104 E furcsa szokás eredetéről azt beszéli a monda, hogy egy zsidóleány amaz üldözés idején szeretőjét, egy keresztény mészároslegényt, a zsidóknak a keresztények ellen tervezett támadásáról azzal értesítette, hogy egy kolbászt akasztott a Mária-szoborra, a mire aztán a keresztények megelőzvén a zsidó- kat, megrohanták és a városból kikergették őket. Gyertyaszentelő napján a szlovén területbe ékelt német Eisenkappelben felnőttek és gyermekek vegyest kemény papírból készített különféle alakú, tarkára festett s belül gyertyácskákkal megvilágított templommintákat hor- doznak, a mezővároskából a folyó mentén fölfelé haladva egész Hagencgg kastélyáig, a hol azután a hídról a Vellach folyóba dobják e karton-ábrákat. Az úszó kápolnácskákat a parton körmenetszerű rendben vonúlva kisérik készítőik, kik előtt egy öreg ember halad, a Simeon „Nunc dimittis servum tuumu kezdetű hálaadásának előéneklése mellett. A kar a „Gloria patris" dicsőítő verssel felel. E szokás, a mint mondják, ama nagy árvízveszély emlékét örökíti meg, a mely két-háromszáz évvel ez előtt Kappel városát fenyegette, s a melyet akkor egy ilyen deszkából és papirosból készített kis kápolnának a Vellach folyóra kitétele által hárított el a lakosság. Szent-Ágota napján (február 5.), vagy a rá következő vasárnapon Grafenstein, Diex, Globasnitz, Völkermarkt, St.-Veit, Möchling, Sager, Skarbin, Galizien, Ebcrndorf, St.-Canzian, St.-Filippen, stb. helységek és azok vidékének lakói, s gyakran mintegy 500—600 koldus Karinthia legkülönbözőbb tájairól egybeözönlik, a steini gyönyörű fekvésű és elragadó kilátás fölött uralgó templomba. Itt e napon az ide temetkezett Hildegard grófnőnek, Alboin őrgróf 1027 február 5-én, majdnem százéves korában elhalt s utóbb szentté avatott nejének végrendelkezése értelmében, az ünne- pies isteni tisztelet után a szegényeket megvendégelik és alamizsnát osztanak ki köztük. Ez alamizsnának hagyomány-szentesítette jelképi része a steini paplakban ez alkalomra sütött szentelt czipókból áll, a melyeket a templom plébánosa és az egyházfelügyelők osztanak ki. Ezeket áz Ágota-kalácsokat („ Agathenstrüzl") rozslisztből sütik és körülbelül akkorák, mint egy szerecsendió. A plébános és kíséretében az említett presbyterek, meg a karénekesek a templom ajtaja elé kilépve, sűrűn szórják a nagy számban egybegyűlt nép közé, a mely csodás hatást tulajdonít e süteménynek s mohón kapkod utána, sőt ha kell, meg is verekszik érte. Az Ágota-kalács, azt tartja a néphit, megóvja vagy gyógyítja a marhát minden betegségtől, megvéd bűbájosság, villámcsapás és szakadékokba való