Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

110 mászniok, annak az a magyarázata, hogy a Magdolna-hegyen a szent keresztet, az Ulrich-hegyen a töviskoronát, a Veit-hegyen a lándzsát s a Lőrincz-hegyen a Krisztus keresztjének szögeit tisztelik áhítatossággal. Kalapdíszét, a hegyi lombot („Berglaub"), minden hegyen újjal cseréli föl a jámbor zarándok. Minden templomban bőséges áldozati ajándékot hagynak a hívek, a Magdolna- és Lőrincz-hegyen a pénzadomány mellett gabna- áldozat is járja. Szent György (Sent Juri) napját a Jaun- és Rosen-völgy szlovénjei mint a tavasz hírnökét ünneplik. Alsó-Karinthiában a szlovén lakosság a Dráva bal partján április 23-án, a folyó jobb partján pedig 24-én tartja György napját, mivel a monda szerint Szent Margit, Szent György hű kísérője, a Dráván átkeléshez kellő révészdíjat egy nappal később tudta csak összekéregetni, mint György, s így egy nappal utóbb jutott a bal partra. Szent György ünnepén a falu pásztorai és suhanczai este felé össze- gyülekeznek a község rétjén. Egyiküket szalmába göngyölgetik s mint a tavasz képviselőjét „Sent Juri"-nak (Szent Györgynek) teszik meg; a többiek a náluk levő tehénkolompokkal és tülkökkel zúgva-búgva kisérik a szalmába kötöttet a faluba. Minden ház előtt elmondják a „Szent György kopog az ajtónu kezdetű éneket, a miért tojásból, zsírból, búzakenyérből, aprólékból és kolbászból álló ajándékot kapnak. Ezt ismét egy versikével megköszön- vén, odább állnak egy házzal. Az olyan paraszt, a ki a György-énekeseket nem ajándékozná meg, a legnagyobb szégyent vallaná. Sőt szerencsétlenség is érhetné házát. Ott ugyanis, a hol nem kapnak ajándékot, szörnyű átokkal sújtják a legények az egész házat és népét, valamint a gazdaságot. Másnap aztán a György-énekesek összegyűlnek valamely házban, ott megsütik-főzik s elköltik a kapott ételneműeket, melyek közt különösen említendő a cortje nevű, zsírban sült tojás, és nagy dáridót csapnak. Pünköstkor nyírfaágakat, ű. n. májusi-galyat tűzdelnek az ablak- rácsozatba. Az egész Möll-völgy hosszában, Möllbrückentől Heiligenblutig, továbbá a Lieser- és Malta-völgyben mindenütt izzó és sűrű füstgomolyba burkolt máglyákat („Pfingsthaufen") látunk pünköst szombatján. Pünköst vasárnapján reggel fölpiszkálják a zsarátnokot, hogy lobogó láng csapjon ki belőle, a mely körűi aztán a béresek és szolgálók tánezra kerekednek. Mikor magasra lobbannak a lángok, ezt mondják: „Most ég el a tél s vonúl be a tavasz14. A ki utolsónak érkezik a pünkösti máglyához, azt csalán- koszorúval koronázzák meg s pünkösti királynak nevezik. A Lieser-völgyben