Seite - 115 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

115 „Nigalan"; Alsó-Karinthia legtöbb helységében a kedvelt „Schmalzmus" nevű, lisztből, zsírból és szőlőből kevert pép; a Gail-völgyben a szintén szőlővel hintett „Lunkmus" nevű tejes pép. A Gail-völgyben a búcsú napja különben is valóságos népünnep; minden házban sütnek e napra búcsú-fánkot s a jobb módú gazdáknál koldus-kalácsot („Bettlerzeltn") is. Egész rajokban járják végig a hátukon zsákot vivő szegények és gyermekek az ünnep előtti este a falvakat, hogy beszedjék a nekik szánt süteményeket. A ház minden cseléde tíz vagy tizenkét fánkot s egy szakajtó kenyeret kap. Mozsár- durrogás s a délutáni táncz helyéül kiszemelt korcsma előtt „Hofrecht" nyitja meg az ünnepet. A mint a délesti ájtatosság harangjai utolsót kondúlnak, a muzsikusok bejárják a falut s fölmennek a legmagasb dűlőkön és hegyoldalakon levő parasztházakig is, hogy összekeresgéljék a mulatókat. Csapatjuk minden háznál növekszik a hozzájuk csatlakozó legényekkel, kik zekéiket panyókára vetve s kalapjuk mellé szegfűt és rózsafüvet tűzve követik őket. A leányokat ki szokás kérni a mulatságra. Néhány legény borospalaczkot tartva belép a szobába s mindenik kikéri a maga választottját az első tánczra. Mozsár- durrogás közben vonúlnak be a mulató legények („Zechbuabn") a korcsmába, követve a tarka ruhás leányok seregétől. Most megered a hejehuja! Dal, újjongás, rikoltozás és zene hangjai reszkettetik meg a levegőt. A templom- téren e közben folyton pezseg az élet; árúsok kínálgatják, dicsérgetik porté- káikat, este felé meggyújtjván a lámpákat sátraikban, mert este és éjjel akad még csak igazában kelete a sok csecsebecsének. A Gail-völgy szlovénjeinél rendesen a templomtéren álló hársfa körűi kereng és hullámzik a búcsúnapi mulatság áradata. A muzsikusok a fa lombsátora alatt emelt polczon ülnek. A Gail melletti St.-Stefanban ez állvány oldalfalain, a hárs alatti tánczra vonatkozó négysoros német és szlovén versikék* mellett, egy zászlót tartó gail-völgyi ember, meg egy ünnepi díszbe öltözött gail-völgyi nő képe látható. A hárs alatt azonban csak templomi búcsú napján szabad tánczolni. * Ilyenek például a következők: Unter den Linden ist es lustig, beim Tanzen ist es toll und i was no Liedlan an Bucklkorb voll. Vagy: Lip'ca moja, si draga Cvetje tvoje zio di§i. A hárs alatt víg élet van, Tánczol ki-ki páijával, S a nótából ki nem fogyunk, Van egy háti-kosárral. Hársfám, kedves vagy nekem, Virágid oly illatosak.