Seite - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

116 A hárs tehát a Gail-völgy szlovén lakosságánál, mint ebből is kitűnik, még mindig nagy tiszteletben áll. Az isteni tisztelet után rendesen össze- gyűlekszenek és népdalokat énekelnek alatta. A táncz csak délután kezdődik, még pedig a következő bevezetéssel. A többnyire tagbaszakadt ficzkókból álló legénység körűiveszi a fát s szlovén négysoros szakokat énekel zenekíséret mellett. Az első szak rendesen vallásos tartalmú s e sorokkal kezdődik : Bog nam daj en dober cas Adjon Isten jó időt Ta pervi raj zaceti! Az első tánczot kezdeni. Távolabb ülnek vagy álldogálnak sűrű sorokban a Gail-völgy festői viseletébe öltözött leányok, a kiket közben-közben a legények borral kinálás által tánczra szólítgatnak. Ezzel a tánczra hivogatással („Aufführen44) jó darab idő telik el, s ha a szomszéd falvak valamelyikéből is jönnek legények s ezeknek megengedik, hogy a tánczban részt vegyenek, akkor e szertartás ismétlődik. E hagyományos szokást kegyelettel megőrzik s kezességnek tekintik arra, hogy a hárs szentségén czivakodás vagy verekedés által sérelem ne essék. Az első táncz neve „pervo44, erre aztán az országban szokásos egyéb tánczok jönnek, záradékúl pedig az ugrós „magas táncz44 következik, a mely csak pár perczig tart, de háromszor ismétlődik. A mint beesteledik, a szabadban való tánczolásnak vége szakad, s a mulatók bevo- núlnak a korcsmába, hol tovább vigadnak. Sajátságos szokás, hogy a búcsú első napján csak a hajadonoknak nem szabad a szoros fűzésű „rajavec44 nevű mellény ke nélkül tánczolniok a hárs alatt. Aprószentek napján a leányok tánczosaikat mindenféle ajándékkal, pl. selyemkendővel, inggel, szivarral, stb. szokták hálájuk jeléül meglepni. Némely szlovén faluban a búcsú napján gyászmisét is szoktak mondani áldozati énekkel, s e mise után, az egész nép részvétele mellett, szentelt vízzel hintik meg a sírokat. A szlovének régi harczjátékaira, melyek valaha a temetési ünnepélyeknél szokásban voltak, emlékeztet némileg a hordó- verés („Kufenstechen"), a mely most már a búcsúnap alkalmával csak Windisch-Feistritzben és néha Trattenben kerül színre. Pünköst hétfőjén délután, ha szép az idő s napfényben ragyognak köröskörűi a havasok, a Feistritz melletti „Tratte44 nevű térsége megtelik az egész vidékről gyalog vagy kocsin összegyülekezett sokasággal. A tér közepén egy fa-oszlop és ezen egy hordó áll. A legények gyapjúpokróczczal letakart nehéz igás-lovakon vágtatnak el a hordó mellett és súlyos vas- dorongjaikkal rá igyekeznek ütni. Minden félre menő suhintást kaczagás,