Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

120 A havasi gazdasszony a menettel találkozóknak sajátszerű kalácsokat osztogat, a melyeknek a Lieser-völgyben „Schottschimpfl", a Katsch- völgyben „Schnuraus", a Glan-völgyben pedig „Roflnudl" a nevök. Lenn a faluban a gazda és felesége örömmel fogadja a haza térő jószágot, s a pásztorokat jó zsíros lakoma várja a ház legnagyobb szobájában. A mezei vagy házi munkával járó szokások. Gertrud napján (márczius 17-én) kezdődik a földmívelés munkája. A Jaun-völgy szlovén lakossága ez időtájban gyakorolja az ekevontatás szokását. Ez a földmívelő munka bevezetése. A szolgalegények házról-házra húzzák az ekét s barázdákat vonnak vele a földbe. Az ekevonókat egy álorczás legény vezeti, s a menet közben adományokat gyűjtenek, a melyekből aztán közös eszem-iszomot csapnak. A Möll-völgy ben galagonya-vesszőkből úgy nevezett vetőgyűrűt („Saaring") formálnak, s a vető csak e gyűrűn keresztül szórja a magot, a mi által hitük szerint a vetés bővebben terem s mentve marad a jégveréstől. Mihelyt a gabna csűr alá került, megkezdődik a Möll-völgyben az éjjeli cséplés („Lichtdreschen"). Kevéssel éjfél után, alig hogy kissé kinyugodták magukat, talpra állnak a havasi lakók s a szérűre mennek, a hol az istálló- lámpák világánál egész hajnal hasadtig folyik a munka. A mint a cséplés vége felé közeledik s az utolsó kévéket vetik a hadarók alá, gyorsított ütemben hullanak a csapások, s az utolsó ütés elhangoztával siet ki-ki, hogy csépjét mentül hamarabb szegre akaszsza. Az utolsót a felső Möll-völgyben víg újongással „Niglu-nek kiáltják ki, s csúfolódva szalmakoszorút tesznek a fejére. Uzsonna közben az ilyen „Niglu-nek az asztal alatt a helye, s ha végűi tehénkolompot akasztanak a nyakába és úgy vezetik végig kötélen fogva az útczán, ebbe is bele kell nyugodnia. A Gail-völgyben répavágásnál a hosszú, éles késekkel egy nagy, négyszögletes fateknő körűi dolgozó leányok, a mint ütemre vagdalják s erősen illatozó garmadába halmozzák a répát, az arra menőkkel incselkedve „répafúvástt-ra szólongatják őket*, vagy tréfálkozva „répalovagot", vagyis egy kis borravalót kérnek, hogy a répa finomabb legyen. Késő őszszel megkezdődik a „tilolás". Ezzel is sajátságos szokások vannak egybekötve. A len (der „Haar") kiválóan szívén fekszik a jó gazd- asszonynak. Napfordúlat éjszakáján („Sunnawendabend"), midőn magasan lobognak a hegyoldalakon a tüzek, a gazdasszony a lenföld közepébe * A ki e meghívásnak enged, annak az arczát belemártják a kúpalakra fölhalmozott répa- vagdalékba.