Seite - 125 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

125 vaskos óralánczon s a kalap-bokrétán kivűl „szerető" („Schatz") is kell, habár még jó messze van a ficzkó a házasság idejétől ; mert a míg a szülék jó erőben vannak s a dolognak utána láthatnak, addig hallani sem akarnak a jószág („Hamatl") átadásáról. Annál nagyobb aztán az öröm és hejehuja a házban, ha végre megjön az ideje. A Lavant- és Lieser-völgyben a legény, miután kiszemelte a neki való leányt, kérőket („zwei Mander in's Bittl") küld a leány szüleihez, hogy azokkal a kiházasításra vonatkozólag megállapodásra jussanak. A Lesach- és Gail-völgyben a legény maga is velők megy a kérőkkel. Ha a leány nem tagadja meg kezét, a vőlegény egy tallért ad neki foglalóul, a kérőket pedig szalonnával, káposztával és pálinkával vendégelik meg; ha e helyett egy köcsög aludt tejet tesznek eléjök, ez annyit jelent, hogy hiába jártak. A kézfogó s az előzetes megvitatni valók rendbe hozatala után a ven- dégek meghívása következik. A „hívogató" vőfély („Ladmann") a népélet legjellemzetesb alakja. Pántlikás kalappal, piros szalag-csokorral díszített nádpálczát tartva kezében, büszkén lépdel hivatalos kötelességét teljesíteni. A Möll-völgyben nehéz darócz-köpönyeget ölt s nem ritkán a havasi bot helyett fényes markolatú vadásztőr villog kezében, mintha a násznépet valami ellenséges táboron kellene átvezetnie. „Vasárnap jöjjenek kendtek a koszorú- fonásra, hétfőn pedig a lakodalomra", így szól közönségesen a meghívás. A koszorúfonás („Kranzelpint") alkalmával a Möll-völgyben rendesen ünnepiesen átviszik a vaiti nevű tulipántos ládát és a rokkát a menyasszony házából a vőlegényébe. A falu határán friss fenyűfából összerótt, tarka kendőkkel tele aggatott és lánczczal elzárt vámot („Klause") állítanak, a melynél az itt szokásos tréfának nekiöltözött vámőrség föltartóztatja a láda- vivőket s egy kis drámai bohóságot játszik el velők. „Wer kommt bei später Nacht, Allher auf uns're Wacht?" (Ki jön ilyen késő éjjel ide a mi őrségünkre?) kiált a vámőr. „Mit Jungfrau waar und Heirathspracht Kommen wir auf eure Wacht." (Hajadonholmival s kelengyével jövünk a ti őrségtekre.) felel a valis-vezető. „Das muss verbotne Waare sein, Weil ihr nit fahrt bei Sonnenschein." „Bizonyára tilos holmi, A mit éjjel kell belopni." S ilyen módon folyik a szóváltás mindig élénkebb hangon. E közben pisztolydurranások reszkettetik meg a levegőt, a havasi szél a legczifrább