Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

132 kiséret mellett az egész társaság énekli. Ez alatt a zászlótartó kezéből a zászló sorba vándorol a résztvevők közt. Mikor végűi az új házasok éjjel hazatérnek, a lakodalmas menet őre kiséri őket s útközben figyelmezteti a menyasszoyt amaz ősi szokásra, a mely szerint az első három éjen át (Tóbiás-éjek) nem szabad az ágyban, hanem a padkán kell feküdnie. Temetkezési szokások. Karinthia felső vidékein a haldokló ágyához siet az egész szomszédság, hogy segítségére legyen a vívódó családjának. Meggyújtják a szentelt viaszgyertyát s szüntelen csengetnek az úgy nevezett Margit-csengetyűvel be az ágy alá, az asztal és a padok alatt, mert azt vélik, hogy a meddig a csengő hangja ér, azon körben az ördögnek nincs a beteg fölött hatalma. (Felső Gail-völgy.) A mint a haldokló kiszenvedett, a csengetyűvel háromszor körűijárják a holttestet, a melyet ezután szentelt vízzel megmosdatva kiterítenek. Ráborítanak egy vászonlepedőt („Überdon") s erre fejétől lábáig czérnaszálat húznak, a mely három helyen vékony viasz- gyertyácskákból formált vörös kereszttel van a lepelhez tapasztva. A mos- datásnál használt szenteltvizes edénynek nem szabad a házban maradnia, hanem eldobandó. Azután még néhány fűzfabarkát („Palmbuzel") dugnak a halott zsebeibe. A ravatal mellé szenteltvíz-tartót, fejéhez fakeresztet és egy szál gyertyát állítanak, a melynek hamvát nem szabad lekoppantani. Estére a szoba megtelik a virasztásra érkezett látogatókkal, a kik az egész éjet imádkozással és énekléssel töltik el. Éjfél tájban a virasztókat („Wacher") kávéval és pálinkával vendégelik meg a házbeliek, hogy el ne aludjanak, mert a hol valaki a „földön feküszik", a mint mondják, vagyis ki van nyújtóztatva, ott nem szabad senkinek sem aludnia. A míg a holttest a házban van, addig csak a leghaladéktalanabb munkát szabad elvégezni; minden más dolog zavarhatná a halott nyugalmát. A temetésre („B'stattung") megjelennek a szomszédok, rokonok és ismerősök, sokszor még a távolabb fekvő falvakból is, hogy az elhúnyt- nak megadják a végső tisztességet. A halottas házból való kiindúlás előtt a megjelenteknek kávéval szolgálnak. A kinálás visszautasítását sértésnek tekintik. Mikor a legutóljára érkezett is kihörpentette kávéját, a koporsót, miután búcsút vettek tőle, a küszöbön háromszor alá szállítván, meg föl- emelvén, kiviszik a pitvarba. E szertartásnál így szólnak a koporsóvivők: „Dicsértessék az Úr Jézus, onnan (a hová te mégy) nem térünk többé vissza". A Gail- és Jaun-völgy szlovén lakói virágvasárnapi pálmaágat tesznek a küszöbre, s e fölött tologatják három ízben előre meg hátra a koporsót,