Seite - 133 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

133 a mivel az elköltözöttnek a másvilágról való visszatérését vélik megakadá- lyozni ; a férfi halottnak itt úgy, mint a Lavant-völgyben is, kalapját is vele teszik sírjába. Még megemlítendő, hogy a halott számára, mintegy útravaló eleségül, a temető közelében levő házak valamelyikébe lisztet, zsírt és kenyeret küldenek. Völgy vidéken a lajtorjás szekéren, a hegyek közt pedig a „Geröd" nevű két kerekű taligán, télen meg szánon viszik ki a fehér lepellel leborított s kötelekkel oda erősített koporsót. A kocsi vagy szán elébe egy pár ökröt vagy lovat fognak, s így indúl útnak a menet, melyben a koporsó nyomában a gyászoló családtagok mennek. Elől egy lámpást, vagy a sírra tűzendő keresztet vivő ember halad. Az egyszerű gyászkiséretnek soha, semmi szín alatt sem szabad a szokott templomi vagy temetői útról letérnie. A Möll-völgyben azt hiszik, hogy a lovak sokkal könnyebben húzzák terhüket, ha egy fiú, vagy leányka ül a koporsó tetejére. A temetés után, a melynek népies neve a Gail-völgyben „Untermachenu — „földbe- rejtésu — a falu templomában gyászszertartás következik, a melynél viasz- gyertyákat égetnek az imazsámolyon az elköltözött lelki üdveért. Erre a temetőben összegyűlt szegények közt búzakenyérkéket osztanak ki. Jobb módúak temetésénél ez osztásra a Glan-völgyben sokszor száznál több szegény is összegyülekszik s valamennyinek jut az alamizsnából. Végűi következik a korcsmában tartott „halotti toru („Leichentrunk"), melyen egyszerűen csak pálinkát, bort és kenyeret költenek el. Karinthia felvidékén e tor minden temetésnek elmaradhatatlan záradéka. Alsó-Karinthia szlovén- jeinél, különösen a Lavant-völgyben,' a halotti tort (sedminci vagy karmina) szintén a korcsmában tartják, csakhogy itt a bor mellett még sör és leves, továbbá savanyú káposzta disznóhússal, és végűi kávé is kerül az asztalra, így van ez az alsó-karinthiai német lakosságnál is. Az étkezés közben beálló szünetek alatt az olvasón imádkoznak. A mint a föntiekből látható, Karinthia lakóinak erkölcseiben és szoká- saiban még elég erősen nyilatkozik e faj tősgyökeres, bajuvár-eredetű szelleme, melyet e dalokban bővelkedő, talpig becsületes nép alábbi négy- soros versikéje oly találón jellemez : „Die karntnerisch'n Leutlan „A karantán ember Seint treu und bidar, Igaz és hív, Und a karntnerisches Liadl S a karantán daltól Hallt im Herzn widar!" Visszhangzik a szív!"