Seite - 135 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

135 legkedvesebb régibb költemények egyike, parábolás tanulsággal; ennek tartalma, bár elhalványodva, mind máig fönmaradt egy felső-karinthiai mondában. A hozzá mellékelt rajzok fekete, vörös és kék tintával készültek. A legendaköltészet is ez időtájban virágzott Karinthiában, noha erről csak azok a töredékek tanúskodnak, melyeket Mária-Saal káptalani levél- tárában találtak. Ilyen egyebek közt a Keresztelő Jánosról szóló egy Adelprecht nevű paptól, meg egy Szent Vidról való legendának a kezdete. Ha még ide veszszük, hogy a stiriai voraui kéziratban levő „Von der Miniatur és szöveg az úgy nevezett „Millstatti kézirata-bői. Wahrheit44 czímű költeménynek is minden valószínűség szerint karinthiai költő volt a szerzője, s hogy a „Kaiserchronik44 úgy nevezett „Liembergi töredék44-ének tanúsága szerint Karinthiában volt meg a krónikának egyik legrégibb kézirata, mely az eredeti földolgozáshoz meglehetős közel állott : mindezek világos bizonyságai, hogy Karinthia élénk részt vett a német költészetben olyan korban, mikor e költészet a többi német tartományokban vagy semmi, vagy csak igen sovány ápolásban részesült. A vallási költemények sorát egy, a Szentlélekhez intézett hymnus zárja be. Ezt a hymnust is a millstatti kolostor őrizte meg, habár csak másolatban. A költészet a kolostorból, mint egyebütt, Karinthiában is a