Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

143 vagy sogleich szóval helyettesíthető a törzsökös karinthiai lei, de leg- gyakrabban nem egyéb az, mint hézagpótló szó. És mégis más ilyen pótlékok mellett, mint: ha? wohl\ namla, épper, megvan az a hatása, hogy bizalmas fesztelenséget ád a beszédnek. Az igazi karinthiai ember „gheit si' a lei nixtt (nem törődik vele), ha szomszédai évődnek vele. Ha hogy- létéről tudakozódol : azt feleli, hogy „nit gar aus, lei guet sein làss'n* (nem épen roszúl, elég jól). A karinthiai nyelvjárás nyugati főcsoportjában a Lesach-völgy lakói tudtak nyelvökben legtöbb sajátszerűséget és régies jellemet megőrizni, mi e völgyrészlet természetes elzárt voltából magyarázható ki. Az őseredetiség mellett van e nyelvjárásban valami különösen nyájaskodó családiasság, a minek alkalmasint a magánhangzók teljessége az oka. E bérezi völgy lakói több olyan szót tartottak fenn, melyek az irodalmi nyelvben régen kihaltak, sőt ha az ide való embertől Lichtenstein Ulrik Clemùn-ja felől tudakozódnánk, egészen jól megértené, hogy ez az ő Glamaun-ját, vagy a friauli Gemoná-t jelenti. A Dráva felső völgyébe, közel Sachsenburgig, valamint a Weissensee völgymedenczéjébe világosan fölismerhetőleg még a szomszédos pusterthali nyelvjárás nyomúl be, noha itt lágyabb alakokba simul át. Ellenben a dráva- völgyiek nyelvénél nyersebb és keményebb a Möll-völgy népéé, mely egészen a legújabb időkig meglehetősen el lévén zárva a főforgalom útjától és a külvilágtól, a lesach-völgyiekhez hasonlag jobban és szívósabban megőrizte sajátszerűségét, mint szomszédja. Különös érdességű az úgy nevezett Grosskirchheim vidék nyelvjárása a Möll-völgy felső részén; kelet felé, az alantibb völgyfokozatokon mind inkább csökken a keménység, a hangok sajátszerűségei a völgy szélesedésével rítkúlnak, a beszéd egész jelleme lágyabbá válik. A Karinthia föl vidékének nagy részén divatozó r-ropogtatás, vagyis az r-nek különösen éles hangoztatása, itt leginkább uralkodik, sőt szótag elején az r-nek, régi szokás szerint, még h-t is tesznek elébe; pl. rein helyett hreiii-X. ejtenek. Wás werschte für a Brautklad háb'n, O jungfrau hrein ? — (Régi népdal) A puster-völgyiektői az scht-t is átvették a möll-völgyiek, de a magá- ban álló lágy s is gyakrabban sch-sé keményedik náluk ; pl. Glasch, Hansell, Kasctir. * A Gitsche (kis lány) szó Tirolból került ide. Ezelőtt, ha valami * Glas (pohár, üveg), Hans (Jancsi), Kaser (alpesi kunyhó).