Seite - 146 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

146 A Lavant-völgy, melynek a közönséges négysorú verseken kivűl igen jellemző kétsorú versei vannak, hű fiaként emlegeti dr. Wölwich Alajost (szül. 1834 jul. 28-án Weisenauban), ki most cs. kir. jegyző St.-Paulban. Wölwich nemcsak általában a karinthiai népdal kiművelésével, terjesztésével és ápolásával szerzett magának nagy érdemet, hanem számos vidám, vagy mély kedélyű dalt is költött. Herbert Ödön báró, Pogatschnigg és Hermann, Leon Ferdinánd, Reiner J., Decker Fr. és mások összegyűjtötték és kiadták a Karinthia egyes völgyeiben dalolt nótákat. Alpenheim Ferdinánd „Gentianen" czimű gyűjte- ményében saját költeményeit és közszájon forgó dalokat tett közzé karinthiai nyelvjárásban, Suppan P. „Kärtner Alpenblütentt-jében mint népénekcs tett kísérletet. Mint tájnyelvi költő lépett föl a karinthiai népdal műveléséről is széles körben ismeretes Koschat Tamás (szül. 1845 aug- 8-án Viktringben). 1877-ben Bécsben megjelent „Hadrich" czímű népdal-gyűjteménye két részre oszlik, úgy mint „Herzlad" és „Glückliche Liab und Übermuath", melyekhez külön-külön egy-egy népies falusi elbeszélés van adva bevezetésül. A „Dorfbilder aus Kärnten" (1878) falusi történet, melyben a költő a nép erényeit és bűneit, jó és rosz szokásait gyakran rikító színekkel rajzolja. Ezek után következett a karinthiai népélet meleg elevenségű képecskéje, az „Am Wörther See44 czímű, nagy hírre jutott walzeridyll, melyet „Der Bürgermeister von St.-Anna44 czímű dalos játéka követett. Ugy ezek a nagyobb szerzeményei, mint a karinthiai lapokban 1886 óta tőle közölt, ma már összegyűjtött „Erinnerungsbilder44, valamint Karinthiáról „in Wort und Lied44 (prózában és dalban) adott rajzai legjobban bizonyítják azon nyilatkozatának az igaz voltát, hogy: „Der Kartnerschlàg is allbekannt í (A karantán, kiki tudja, Aus echten, gueten Holz." [ Igaz, jó fából való.) A németek mondái, meséi, dalai és közmondásai. Karinthia német lakosságának mondaköltése rendkívül gazdag és virágzó. A természeti szépségekkel oly pazarúl megáldott s történeti emlékekben oly dús tartománynak alig akad csak egy, valami tekintetben érdekes helye is, a melyhez mondai hagyomány nem fűződnék. E hagyományok kincstárában századok epikai költészetének gyümölcse van fölhalmozva. De még a jelen- kor is járúl egy-egy adalékkal e garmadához. Még számos hű őre él a régi