Seite - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

148 Az ország történetében kiváló szerepet játszott egyének és nemzetségek viselt dolgai szintén előkelő helyet foglalnak a népmondák ez osztályában. Ingo herczeg, a steini Hildegard (a jaunvölgyi Möchlingben és Steinben), Hemma grófnő (Gurkban és Friesach-Zeltschachban), a lurni és pusterthali Ottwin gróf (a Láng-tó melletti St.-Georgenben), Boleszláv lengyel király (Ossiachban), a dánországi Briccius (Heiligenblutban), Maultasch Margit grófnő (több helyütt, azonban különösen Osterwitzben), Keutschachi Leonhard salzburgi érsek (Tanzenbergben és Takenbrunnban), Salamanka grófnő (Ortenburg-Spitalban), és még mások alakjai vonúlnak el előttünk a monda tükrében. Még az újabb, sőt a legújabb idők némely egyéniségét is bevonja bűvös hálójába a nép regeszövő képzelete. Ilyekűl említhetők Boor lovag (a roseggi várúr és hamispénzverő), Kranz báró (bányatulajdonos Watschig- ban és Töpelachban) és Napoleon császár, a kiről kivált a Gail- és Rosen- völgyben regélnek. Ugyané csoportba tartozik továbbá a törökök berohaná- sairól és pusztításairól szóló, továbbá az úgy nevezett „wälsch" mondakör (a talián vagy velenczés emberkékről), a mely utóbbi szapora bőségben lép elénk s mindenütt nyomon követi a bányamívelés térfoglalását. Részben még a történeti mondákkal érintkezik, de egészben még régibb időkbe nyúlik vissza a karinthiai mondák egy harmadik faja, melybe a mythoszok tartoznak. Az ezekben szereplő alakokat jó részt a pogány ősvallás felsőbb lényeinek sorából valókúl ismerte föl a tudomány. E csoport- ban legelői az óriások állanak, a kiket itt közönségesen „pogányok"-nak (Hadn) vagy „pogány emberek"-nek (hadische Leüt) hívnak. A nép hite szerint a szakadékokban és barlangokban bővelkedő hegyoldalakat lakják. Az övéik voltak valaha a kimagasló hegyormok és sziklafokok tetején épült legrégibb várak (hadische Schlösser). Némely monda a bányamívelés meg- kezdését is nekik tulajdonítja, így különösen a Dráva-, Möll- és Lieser- völgyben. Gyakran az óriásokkal érintkezésben tűnteti föl és szintén kiválóan kedveli a monda a fehér asszonyok alakjait. A felvidéken többnyire „salige Frauen" vagy „salige Fräulein" a nevök; a Läng-tö melletti St.-Georgen környékén, Osterwitzban és Launsdorfban pedig „Wileweiss"-oknak hívják őket, a mely név a szláv bél, a, o szóból és ugyanennek német fordításából van összetéve. A Lavant-völgyben „ Götzenweiber" (pogány istenasszonyok) néven ismeretesek. Ok is fenn a sziklacsúcsokon honolnak. Rendesen zordon és festői szirtfalakat, vagy sivár vidékeket jelöl meg a monda lakhelyeik gyanánt, így példáúl a Möll-völgyből emelkedő Plon-csúcs meredek szikla-