Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

150 eléggé határozott jellemvonásokkal fölruházott csodás lényről szólnak a német lakosság mondái. Ilyenek a víziember (a Möll- és Dráva-völgyben: Bluetschink), a tűz-manók, a Schab (Schaube) néven ismeretes légi tűz- tünemény, a mely éjente az olyan házak tetejére száll, a hol káromkodnak, vagy egyéb bűnt követnek el; továbbá a hegyi és erdei emberkék, végűi a havasok ijesztő rémei: a Kasmanndl, a kisértő havasi gazda és a szilaj vadászat (Almfahrt, Nachtvolk). — Aránylag elég világosan kiszínezve lép elénk úgy a felső, mint az alsó vidékek nagyobb számú mondáiban a Perchtl\ az ős-német Perahta istennő idők folytán nagyon megviselt s el is torzított képmása. Neve az egyes mondákban különböző alakot ölt; majd csak egyszerűen „Perchtl", majd a „vad Perchtl" (megkülönböztetve a nép- drámában szereplő „Kinderperchtl"-től); ott, a hol a német népesség a szlovénnal vegyesen lakik, vagy ma már ugyan német, de hajdan szláv lakosságú vidékeken a Perchtrababa név dívik, a mely szláv és német elemekből van összetéve. A sok közül egy hagyomány szerint az isten- anyjának a testvére, míg egy másik a Wileweiss-ok közé sorolja. Majd azt halljuk róla, hogy kútak és források mellett, majd meg, hogy mélyen a hegyek belsejében lakik. A karácsonytól vízkeresztig terjedő idő táján a kereszteletlenűl elhalt gyermekek seregével körútra indúl. E járata közben meglátogatja az emberek lakait is, utána nézvén, vájjon fölajánlották-e neki mindenütt az őt megillető áldozati adományokat, s le van-e fonva a len a leányok guzsalyairól. — Az e csoportba tartozó mondák egy jó része az ördögről és nemzetségéről szól. A pokol fejedelmének egész csomó neve van. Ilyenek : „Gangger, Ganggerl, Wauker, Waukerl, Fankerl, der Lethige" s még mások. S mi mindent tudnak róla mesélni! Azt hiszik, hogy tetszése szerint bármily alakot ölthet; majd valamely állat képében, majd mint zöld vadász jelenik meg, hogy éjszakának idején valamely leányt meglátogasson. Számos varázsigét és bűbájosságot tudnak, a melyekkel föl lehet őt idézni s kényszeríteni, hogy elrejtett kincsek hollétét elárúlja. Óriás módjára csak úgy lapdázik a hegyekkel és sziklákkal; hatalmas szirteket röpülve czipel a levegőn át, hogy aztán itt vagy ott leejtse azokat. (Ördögkövek, az ördög prédikáló székei.) Óriási tó- vagy folyamgátakat épít, s merész hajlású ívekkel hidalja át a folyókat és árkokat. (Ilyenek példáúl a stammers- dorfi ördöggát, a Loibl fölötti, vagy a Kühnerdorf alatti ördöghíd.) De többnyire rászedik, és nem kapja meg az ilyen munkájáért magának előre kikötött jutalmat.