Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

152 iránt e karinthiai mesék nem igen különböznek más német vidékek efajta termékeitől. Változatosak a csodálatos események csoportosításában, de, a mi az elbeszélés hangját illeti, egyszerűek és minden fölös cziczoma nélküliek. Megvan bennük az őszinte érzés melege, a gyermekded naivság és ama sajátságosan kedves humor, a mely a német mesét egyáltalán jellemzi. A helyhez és időhöz kötött mondával ellentétben, a mesék itt is merészen átszökik a valóság tér- és időbeli korlátait ; színterük a képzeletnek határ- talan és különös bűbájjal teljes világa. Az e világot benépesítő személyek és dolgok teljesen függetlenek a való lét törvényeitől. A növények csupa bűbájos erővel telvék, az állatok emberi nyelven szólnak, vagy épenséggel elvarázsolt emberek, a kiket valamely átok kárhoztat ez alakban élésre. A társadalom közép- vagy alsó osztályaiból való személyekkel csak rit- kábban foglalkozik a mese, melynek előterében majdnem mindig királyok, herczegek, herczegnők, jó vagy rosz tündérek, boszorkányok és óriások állanak. A benne szereplő személyek egy része rég elmúlt idők emlékeiből őrzött meg egy-egy jellemző vonást, s színehagyott köntösük alatt nem egyszer az ősidők isteneinek és istennőinek, vagy a középkor legendáinak erősen megviselt alakjaira ismerünk. Karinthia a német népdalnak is kiapadhatatlan forrása. A legdalo- sabbak a tartomány középső és alsó vidékei, a Glan-, Gurk-, Metnitz- és Lavant-völgy ; a felső vidékek közül az előbbiek mellé különösen a Dráva- völgy sorakozik tartozékaival, a Möll-, Lieser- és Gail-völgy gyei. Az eddig egybegyűjtött dalok kincstárában régibb idők termékeivel a jelenkor leg- frissebb, úgy szólván tegnapi szülöttei váltakoznak. A karinthiai németek dalai több osztályba sorolhatók. Vannak közöttük hosszabbak, minők például a törökvilágról, a francziák beütéséről, a 48-as időkről szóló történeti énekek, továbbá balladafélék (pl. a meghalt lovagról, a Tannhauser-dal, a Brambeer-dal és mások), azután vadász-, bányász-, mesterlegény-dalok és alpesi-dalok. Számban azonban leggazdagabbak vala- mennyi fajta közt ama rövidke dalok, a melyeknek egyebütt „Schnada- hüpfeln", itt pedig majd „Gsangln", „Gsäzln" (dalocskák, szakok), legtöbb- nyire azonban „Schwaz-" vagy „Plepperliadln" (fecsegő- vagy csevegő-dalok) a nevök. E leginkább táncz közben rögtönzött s a túláradó jókedv szülte apró- ságok nagy része alig érdemli meg a dal vagy költemény nevét; a legtöbbje amolyan hevenyében odavetett pajkos vagy éles megjegyzés, mely csak a benne kivágott „tromf", vagy vaskos tréfa csattanásának köszöni pilla-