Seite - 156 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

156 A napregék mesélnek az „üveghegyről", az üveg ember „három arany tollát" elhozó királyfiról; a napkirályfi elnyeri az arany vár arany király- kisasszonyát, miután előszerezte „az élet vizét", melynek az az ereje van, hogy egészségessé teszi a beteget és föltámasztja a halottat. Meglehetős nagy számúak az „elátkozott", kígyóvá változtatott szűznek fölszabadításáról szóló mesék (GradCenica, Sopotnica, Keutschach, Reifnitz, Sternberg). Közös bennök az a vonás, hogy a fölszabadító féltében megfutamodik s a megváltás munkája dugába dói; egy magtörő holló egy diót ejt a földre, ebből diófa sarjad, melyből bölcsőt faragnak s az első gyermek, a kit e bölcsőben ringatnak, lesz a megváltó. A kigyó gyakran a gyémánt koronát viselő kigyókirálynő is egyúttal, úgy, hogy a „Natterkrönlein"-ról szóló mese néha beleszövődik a varázs megtörésének a meséjébe. A krajnai szlovének hagyományaival egybehangzó módon Karinthiában is élnek az ördögről szóló mesék (Sopotnica, Mária-Saal, Globasnica), továbbá a „gonosz mostohá"-ról, a „fehér kigyó"-ról szólók; aztán a János pap országa-féle mese (Schlaraffenland), a „Kurent", a ki néha a holdvilágbeli ember is; a „Torklja", az Alp, melyet itt „Truta-Morá"-nak mondanak; a „vedomec" (Kanal-völgy) ; a három paraszt, a kik közül a két nagy-okosat a butának tartott harmadik rászedi; aztán a „vízi ember", a ki az egész Rosenthalon végig a Dráva hullámaiban s a wörthi és klopeini tó mélysé- geiben él. A mogyorópálcza, mint bűvös vessző, a keddről és csütörtökről szóló kis mesében él (Rosenthal, Jaun-völgy). Azon mesebeli alakok közé, melyeknek a német hatás szerzett a szlovéneknél polgárjogot, oda tartozik az „erdei ember" (Górni moz), a V V „szilaj vadászat", „Skopnjak", „Skrat", „Pehtra Baba", mely kiszorította a szlovének téli gonosz szellemét, a „Jaga Babá"-t, de különösen a „salige Frauen", a hogy itt a németek a jó indulatú boszorkányokat nevezik. A szlovén Rosenthalban „Zalik-Zené"-k a nevök, a Gail-völgyben fejér „Bele"- vagy „Castljive-Zené"-k, néha „Sibile-Prerokile"-k is. A „Zalik- V Zené"-k magaslatokon, források mellékén, leginkább barlangokban és policé-knek nevezett sziklapárkányokon laknak. Meg tudják fejteni az álmot, előre tudják a jövendőt, s beleavatkoznak az emberi élet legnevezetesebb mozzanataiba : a születésbe, házasságba, elhalálozásba. Tanácscsal, szóval és tettel segítik meg a földmívelőt s áldással árasztják el háza táját. A Griffen, Hainburg és Trixen közti vidék, a Rosenthal felső és alsó része (Koőuha, Ostrova, Vrtin, Orel, a Peőnica melletti Tábor), a Sattnicz hegyláncza