Seite - 157 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

157 (Podgrad, Skrbina, Mária-Rain, Ludmansdorf, Kötmansdorf, Babja Cerkvica) a középpontjai a „Zalik-Zenétt-kről szóló meséknek. Azon mesék közül, melyek részint természeti tüneményeket, részint más jelenségeket akarnak a nép gyermeteg fölfogása szerint magyarázni, csak azokat említjük, melyek arról szólnak, hogy miért villámlik; miért viselnek a papok fekete harisnyát, s miért fekete a császári sas; miért kezdenek a madarak húsvétkor énekelni, s miért hagynak föl vele nap- fordúlatkor (Gail-völgy). A legendaköltészet Karinthiában is fölötte termékeny vaia. A Gail-völgy lakói csaknem minden egyes szentnek a tiszteletére tudnak valami legenda- szerű éneket, melyet lakodalmak alkalmával el is énekelnek. Különösen kedvelt a Szent Oszvald, meg a vezeklő bűnös legendája. A rendkívül nagy számú helyi mondák között különös fölemlítést érdemel a Wörthi-tóról való. E tónak a fenekén pihen az a harang, mely akkor, mikor az orgonát a Mária-Saali templomnak eladták, magától leugrott a toronyból a habokba. Fönmaradt tavi mondák még a Lavant-völgyi Maria am See-ről s a Weidisch fölötti kis hegyi tóról szólók. Klagenfurtban és vidékén a mindenütt ismert sárkány-monda honos, mely mesebeli állat e tartományi fővárosnak a czímerében is megvan. Egyéb helyi mondák a Mária-Lutschari-i búcsújáróhely alapításáról, a dobraCi vend templom s a viktringi diadalmi kolostor építéséről szólók. A szlovén tartományrészekben levő várakhoz szintén sok monda fűződik, melyeknek elemzéséből gyakran mythoszi alkotó részek fejlenek ki, így például Prosnica várában a kegyes Hildegardról s a Pötschach melletti Leonstein várbeli „Herzwiese"-ről szólók; mind a kettőnek alapeszméje a féltékeny lovag, ki a tulajdon felesége fivérét öli meg. Régi koruk s romantikus színezetű elbeszélésekbe foglalt irodalmi földolgozásuk által kiválóak azok a mondák, melyeknek tárgya a szlovén betelepülés első korszaka, annak fénye és a nemzeti önálló- ságnak a bajorokkal folytatott küzdelmekben történt elvesztése. Ezekben él még annak az emléke, hogy másként volt, jobb idő volt hajdan, és az a remény, hogy másként lesz, jobbra kell fordúlni mindennek megint. Samo király, lnko herczeg és lakomája, a lurnfeldi Magdolna-kápolna emelendők ki e nemben. Hemma is, a gurki székesegyház kegyes alapítója, él még a mondában és legendában. A „Venedigermandlu-ról szóló mondák különböző változatokban élnek még a Karavankák vidékén. E nevezet alatt azokat az aranykereső velenczei embereket értik, a kik hébe-hóba e vidékre jöttek,