Seite - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

158 hogy kiaknázzák az arany telepeket, melyeket csupán ők ismertek. Az ily mondákban azokra az aranybányákra való emlékezet él, melyek hajdan gazdagon jövedelmeztek, de később gazdátlanságra jutottak. A szlovén népmondák legnagyobb része a török betörések idejéb'òl való. Semmi sem vésődött be oly mélyen e nép emlékezetébe, mint a török-járás. A Kanal-völgyben, a Rosenthalnak majd minden helységében, a jaun-völgy- ben, az Eisenkappel körűi sok minden figyelemre méltó eseményt emlegetnek az inség és nyomor eme korszakából. Mintegy tömörítve maradt fönn a Rosenthalban St.-Jákobon az a törökkori monda, mely szerint a templom és a temető hősi védelem után bevétetett és szétromboltatott. Itt van a hazája annak a Serajnik Zalikánsk (Miklova Zala), a kit új asszony korában elrabol- tak a törökök s a ki hosszú fogság után megszökött; üldözték ugyan a pesjani-k, a féllábú mesés lények, a kiknek csak egy szemük volt a homlokuk közepén, de mégis eljutott hazájába épen azon a napon, a mikor a férje másodszor készült oltár elé lépni. A döntő pillanatban megismertette magát s a készülő lakodalom a viszontlátásnak vált vidám ünnepévé. A török háborúk nem kevéssé gazdagították a Mátyás király (Kralj Matjáz) mythoszi és történeti személye körűi alakúit mondakört is annyival inkább, mivel Corvinus Mátyás hadai Karinthiában is csatáztak. Alsó-Karin- thiában azt beszélik, hogy Kralj Matjáz a Fürstensteinon régi szokás szerint herczeggé avattatott s Karnburgban tartotta székhelyét. Oltalmazója volt az igazságnak, atyja a szegényeknek és gyámoltalanoknak. Csupa aranypénzeket veretett: „arany idő volt a Kralj Matjáz ideje". Ö az uralkodó eszményképe, kinek kormánypálczája alatt különösen a földmívesnek volt jó dolga, s majd jó világ lesz megint ; mert Kralj Matjáz nem halt meg : ott alszik a hatalmas Triglav (Három-fej) sziklában, vagy a PeCicában Karinthiában, vagy még jóval alább Magyarországon. A mikor szakálla körűinőtte azt az asztalt, mely mellett társaival ül : megint megjön az ő ideje. Néha meg is jelenik az emberek előtt, mint például ama karinthiai ember előtt megjelent, a ki Magyarországból egy szekér bort szállított haza. Kralj Matjáz megparancsolta a bámúló szekeresnek, hogy tekintsen be a válla fölött egy kis ablakon át egy házba. A szekeres egy tágas mezőt látott maga előtt tele fegyveres harczosokkal és fölszerszámozott lovakkal, de mindez mozdúlatlanúl állt, meg sem mocczant semmi. Ekkor Kralj Matjáz kivonta kardját félig a hüvelyéből s ime, az egész hadsereg megelevenűlt : a harczosok fegyverükhöz kaptak, a lovak fölvetették fejőket s toporzékoltak a lábaikkal. „Ez az én